Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

SOMOGY AZ 1848/49. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC IDEJÉN (1848-1849.) 1848. márciusában a polgári forradalom megdöntötte a feudális rendet, az új törvények eltörölték a jobbágyságot, a paraszt szabad birtokosa lett annak a földterületnek, melyet az úrbérrendezés eredményeként mint jobbágytelket birtokában tartott s amely után adót fizetett. Továbbra is megoldatlan maradt azonban azoknak a földeknek a sorsa, melyeket a parasztok az úrbéri állományon kívül, nem kevésbé terhes szolgáltatásokért, jogilag továbbra is a földesúr birtokának tekintett földterületből tartottak művelés alatt. A parasztok e földeket is szerették volna tulajdonukba venni, a földesurak azonban, a megyének a pesti országgyűlésbe küldött képviselői is igyekeztek meggátolni a jobbágyfelszabadító törvényeken túlmenő paraszti kívánságok teljesítését. A somogyi parasztok — az országgyűlés bizonytalankodó álláspontja ellenére — a forradalom mellé álltak nemcsak a Jellasics támadás, hanem a megye osztrák megszállásának idején is. A föld felszabadítása körül kiéleződő ellentétekben a parasztság oldalán állt a megye szegény nemességéből kinőtt értelmiségének javarésze is. E rétegből került ki 1849 tavaszán, a megye felszabadítását megszervező kormánybiztos: Noszlopy Gáspár is. A Kegyes Tanítórend helyettes kormányzója: Tamásy Kai József — 1849. december 20-án visszatekintvén — az alábbiakban fogalmazta meg a Mernyei Uradalom Tisztségének általános rendszabályaiban 1848. márciusának a jelentőségét: »Az 1848-ik évi martius 15-ke honunkban egy új korszakot idézettelő, egy oly korszakot, melyben éltünk és társadalmi viszonyaink minden legcsekélyebb részletei, ennél fogva még a mezei gazdálkoáás is áj iránt nyert: eddig pazar kézzel rendelkezhetett a gazda Tiszt a bizonyos, s előre Kiszámított úrbéri napszámokkal, s az idő viszontagságait leszámítva, aggodalom nélkül működhetett gazdászati körében; fáradalmai dús eredményének nyugodtan nézvén elejbe; most azonban; midőn a hatalmas eszköz kezéből ki van véve s egyedül majorsági erőre szorítva, a hű, és lelkes gazda Tisztet nehéz aggodalom tölti el, ha meggondolja: hogy ezrekre menő károkat okozhat Uraságának, ha majorság erejét csak egyszer is akár tudatlanságbul rosszul, akár gondatlanságból nem annak idején, és módja szerint alkalmazza.«