Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

1839. »Nagy kár, hogy e nagy víztömeg (a Balaton) tudományos intézkedés által nem használtatik erőművekre, hajózásra, kiszárításra és öntözesre« A Balaton-viziút kérdésével már modernebb gazdasági problémák is jelentkeznek a megye életében. A víziút Somogynak is döntő fontosságú, hiszen általa termékeinek szállításában olcsóbb lehetőségek mutatkoznak. Beszédes József vízimérnök, a Tudományos Akadémia levelező tagja, s Sárvíz, a Sió, a Kapós vízének szabályozója az alábbi levéllel küldte meg 1839-ben a »Kolozsvártól Grácig hajózható országos nagy csatorna« c. művét Somogy vármegyének: »Tekintetes és Nemes Somogy Vármegye Alispányi és Főjegyzői Hivatalainak, levéltárának és tudományos olvasó intézetének bátorkodom alázatosan bé mutatni mély tiszteletem jeléül, és tiszta honszeretetből az ide zárt öt példányt illy czímű munkámbúi: Kolozsvártól Grétzig hajózható csatorna terve s. a. t. Ha a Tekintetes Megye ezen országos nagy érdekű tárgyban járó gyenge igyekezetemet, s e csekély munkámat azon okból, hogy ennek magas tárgya minél előbb és minél tartósabban közfigyelemre jusson, jó néven kegyesen el fogadni méltóztatik, úgy én fáradozásaimért jutalmazva, és több illy munkára kedvesittve vagyok. Költ Duna Földváron August 1-én 839-ben. Beszédes József táblabíró és vízmérnök.« Részletek a műből: »Magyarorszag a nála lévő belső igazgatásnak áldásait anyagi belső javításokra hatólag bölcsen használja (meglátja milly sokat tehet) s ehhez mérve a legfontosabb földjavítást, a kézimesterségek legvirágzóbb állapotát, s a lakónépnek egész tömegét elevenítő belső kereskedést (ez valóságos nemzeti kincs) fejtse ki magából tulajdon erejével: itthon költvén el a vagyonos hazafiak jövedelmöket, s ennek egy részével különösen vizi és száraz út közelítésekre nagyszerűen (al in grosso) dolgozva. Különösen senki e világon rajtunk nem segít, ha minket a köz hazánk jövendő anyagi jobbléte áldozatra idején nem lelkesít.« »Vizei és völgyei leírása a dunántúli hajós ágazatnak. Ez öszvefoglalja a Mura, Kanizsa, Pölöske, és Zala folyókat, Balatont, Sió, Kapós és Sárvíz folyókat, úgy hogy a Mura-víznek nagy része elválasztva a Drávától, s azon folyók völgyébe lehozva. Tolna és Szekszárd közt egyesülve a Dunával: tehát ezen fofyó-ágazatnak fő vize jövendőre a Mura. Ezen vízágazatnak esete Magyarországban száz öl távozatra egy hüvelk lenne: azért, mind a csatornát az iszaptól tisztán tartaná a víz-erő, mind elegendő vízmélységet adna azon folyók tömege a hajózásra: mivel a Balaton színe most Siófoknál csak hatvankét lábnyival áll magasabban, mint a Duna középvizének színe Bátánál. Ezen két pont egymástóli távozatja — a sárvízi és siói völgyekben lévő mostani vízfolyás után mérve — hetven ezer öt száz (70,500) bécsi vont öleket teszen. A Balatonból kiömlik egy másod időperczben középszerű vízálláskor két száz hatvankét köblábnyi víztömeg. Kétszer ennyire lehet bátran a befolyás mennyiségét esztendőn át egy másod idő-percz alatt tenni, mellynek egyik fele most a kipárolgás, másik fele a kifolyás által emésztetik meg. Innét lehet látni, mily nagy kár, hogy e nagy víztömeg tudományos intézkedés által nem használtatik erőművekre, hajózásra, kiszárításra és öntözésre: a mi pedig mindegyütt lehetséges bő áldással a nélkül, hogy valakinek, vagy csak egyes birtokosnak is valaha ártana ezen intézet. Különösen kedvező a hajózásra Ozorától Siófokig a Sió folyónak kevés esete, (esése) úgymint: húszezer (20 000) öl távozatra huszonkét lábnyi