Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

jelenlevő tisztség bemutatta. 2. Második excessusuk az, hogy Kapor Ferenc volt nótáriusukon (jegyző) Berényi Mihály és Heliser Ignác a köznép nevében kiadtak (elbocsátották), noha ötet mint én, mint a járásbeli főbíró úr, mint pedig az uradalmi praefectus (tiszttartó) úr, úgy mint józan, csendes, a hivatalában hűséges és szorgalmatos embert megtartani óhajtottuk és helyette bizonyos Pethő Istvánt, egy rossz erkölcsű és a bújtogatásról ismeretes embert, mint a járásbeli főbíró úrnak, mint a méltóságos első viceispán úrnak tanácsolása ellen, úgy az uradalomnak ellenére behozni bátorkodtak... Méltán attól lehet tartani, hogy ezen rossz erkölcsű embernek hajtogatására a karádiak még több és nagyobb törvénytelenségre fakadnak. 3. Március 22-én az uraság számára Ácsáról, Kisbárról és Csepelről szántani kirendelt, mintegy 60 ekét a Toldi pusztai templomnál az uraság járandóságában kiosztott és a múlt 1823. szept. 4-én Karádra, a nemes vármegye által kirendelt deputátió (küldöttség) szerint helyben hagyott szántóföldekből ugyan Heliser Ignácnak, Berényi Mihálynak, Komáromi Mihálynak vezérlése alatt a karádiak erőhatalommal kiverték, a tisztekkel illetlenül bántak és őket káromkodások között elkergették és az uraság részére esett földeket szántani nem engedték, amint azt a tisztség jelentése általam véghez vitetett tanúvallomás is bővebben bizonyítja.« A volt jegyző élelmét és javait lepecsételték és megtiltották az acsaiaknak, hogy a karádi piacon az ispán fontjával ( mérlegével) mérjék a halat. »Mindezen excessusok olyannyira a Tekintetes Nemes Vármegye figyelmét megkívánják, mivel félő, hogy a karádiak a Tekintetes Nemes Vármegye előtt is már tudvalévő bujtogatás által feligereltetve nagyobbakra ne vetemedjenek, az uradalmi tisztség pedig őket megzabolázni alig képes, mert attól tart, havaiamelyiket vagy megbüntetné, vagy a tömlöcébe bezáratja, személyes bátorságától, vagy az uradalmi tömlőének feltörésétől méltán tarthat, annál is inkább, mivel a karádi köznép csak úgy beszél, hogy önekek, nincsen más uruk, hanem a császár és a püspök csak árendás. « Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye 1824. április 7. 100. 1825. Bárány Boldizsár szolgabíró Kalótzi Ferencné lóki jobbágyasszonyt előzetes kihallgatás nélkül 34 korbácsra ítélte Pados János, egy jobbágyasszony kihallgatás nélküli megkorbácsolása miatt az alábbi panaszt tette az alispánnál: »Lokon lakozó Kalótzi Ferenc adózó emberem sírva panaszolkodik, hogy most e folyó hónapnak 24. napján 56 esztendős öregasszony feleségét Tekintetes Bárány Boldizsár szolgabíró úr, ugyanott lakozó Visnyei Jánosnénak bevádolásáért, hogy urát szeretné, Visnyei Jánost, ordinánc (küldönc) hajdúját érette küldvén, megfogattatta, maga eleibe vezettetvén udvarában 34 korbács vágással kegyetlenül megverette a panaszos félnek állítása szerint minden kihallgatás nélkül, ki is a kegyetlen megverettetése után mai napiglan ágyban fekvő nyomorult beteg, mit itten Fidler orvos úrnak visumrepertuma (látlelet) ide mellékelve bizonyít. Azon szegény öreg asszonynak erkölcsös életéről pedig az ide mellékelt Kéthelyi tisztelendő plébános úr testimoniálisa (bizonyítvány) is elegendőképpen bizonyságra szolgál. Ezen sérelmeknek megorvosoltatásáért és ha ezen panaszos ártatlannak találtatik, szenvedésének, kárvallásának megtéríttetésé-