Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

pedig még 11. pisztolos kézzel a dencsi határban a felsősegesdi zsidókra rohanni és 180 forint pénzüktől őket megfosztani, 12. azoknak segítségére odasiető tekintetes böhőnyei uradalom fiskálisára lövöldözni, 13. az inkei kocsmáros házára éjszakának idein fegyveres kézzel annak leendő kirablása és agyonverése végett — reá ütni, 14. az inkei pajtából, ahová magokat elrejtették, a kint lévő emberekre lövöldözni, mégis 15. a marcali csordásoktól két teheneket ellopni és 16. Szeles nevezetű marcali csordásnak azért, hogy az ellopatott teheneknek bőreit a görgetegi Vincze mészárosnál tudakozta, életére törekedvén, azt Angyali Bandér által leendő agyonverésre kerestetni és így eképpen nem csak gyilkosságban keveredni, szegény felebarátjokat véres verejtékkel szerzett javaikból haramia módon megfosztani és magokat megverni, hanem aféle híres s puskákkal, pisztolokkal járó haramiák a közbátorságot is félelmessé tenni, ezek mellett pedig még különösen Luksits Jantsi, a Fölségnek letett hitit megszegvén, a katonaság közül elszökni, Angyali Bandér hasonlóképpen különösen szentai, vagyis nagygáti molnárnak két lovait, komiósdi Kónya Jánosnak két lovait, komiósdi Kónya Istvánnak egy lovát ellopni, nem irtódzottak, amint is ezen elszámlált sok gonosztetteik"... »szabad vallásukból és utóbb előadandó próbákból nyilvánságosan és világosan kitet szenének, kívánja ezért a fent írt tisztiügyész, hogy ezen istentelen gonosztévők ebbéli sok rossz tetteikhez képest az hazai törvény 15. titulusa és az praxis criminális (büntető törvényes eljárás) második részének 71. articulusa (szakasz) értelmek szerint az általok tett károknak megtérítésén, az agyonlövetetteknek és megveretetteknek díjok, költségeik megfizetésén kívül, mind aféle megrögzött és megjobbíthatatlan gonosztevők, magokat érdemlett büntetésekre, másoknak pedig elrettentő példájokra, elevenen kerékbe törettessenek és eképpen az élők számából kivégeztessenek.« Elrettentő példaként Luksits Jánost és Balogh Jánost kétszeri, illetve háromszori tüzes vassal történt »megsütögetes« után akasztófára ítélték, Angyal Bandit pedig — miután társainak a kivégzését végig kellett néznie — »kegyelembeli vágás után« kerékbetörték. Forrás: Processus criminales 1803 — 1809. Irodalom: Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944. 89. 1810 Somogy vármegye pallosjogú uradalmai A helytartótanács 1810-ben összeíratta a »vérbírósági hatalommal« (jus gladii = pallosjog) rendelkező uradalmakat. A vármegye 1813. május 19-i kisgyűlésén összeírta a területén »vérbírósági juss-sal« rendelkező uradalmakat: 1. Herceg Eszterházy, Kaposvár 2. Gróf Széchényi Ferenc, Csokonya és Marcali 3. Gróf Hunyady József, Kéthely 4. Gróf Festetics György, Csurgó 5. Veszprémi püspökség, Karád 6. Gróf Festetics Antal, Böhönye 7. Veszprémi káptalan, Veszprém