Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Az insurgensek Kaposvárra vonulnak: »Ekkor kérdeztem ismét őket. Hát már mi volna további szándékjuk, vagy mittevők lennének ezután? Melyre egy rész kiáltotta, hogy csak Kaposvárra, Kaposvárra! Eresszük ott a szegény rabokat is szabadon — és rakjuk helyükbe az urakat. Más rész pedig ordította: Nem oda, nem oda, hanem elsőbb is Toponárra, ott majd jó vásárunk lesz és azután menjünk Kaposvárt meglátogatni!« »...Kívánságukat semmi szín alatt nem ellenezhetvén, őket e részben szabad akaratjukra hagytam, de mindazonáltal azzal meg nem nyugodtam, hanem hátra menvén s Eötvös kapitány urat a dolognak minden létéről alattomban tudósítván, egyszersmind kértem, hogy szöktessen ki oldalvást az erdőből egy ugyancsak friss lovas huszárt, ki karirba nyargaljon Kaposvár alá, és mint én reménylem, az ott érkezésünket már készen váró katonaságot avizálja, hogy minden haladék nélkül húzza el magát a szabad mezőről, és az insurgensek szeme előtt magát elrejtve várja helyreérésünket. Oly foganatja lett ezen projectumnak, hogy mire az insurgens patrol a mezőben vizsgálódáshoz kezdett, már az egész ütközeti rendben készen állott Csártoryszkiánsok az ott levő mély útban magukat úgy elrejtették, hogy közülük csak egy lélek is a patrol által észre nem vétetvén, ezek azzal a hírrel jöttek vissza, hogy egynehány szekereket ugyan a város végin állani láttak, de legkisebb németet is vagy más katonaságot észre nem vehettek, és eképpen egész bátorsággal újra megindultunk, és a mély útban előttünk meglapult vasasoknak orra előtt csupán egy puskalövésnyire az egész sereg megállíttatott anélkül, hogy kelepczébe létét csak egy hajszálnyira is gyanúsította volna.« ».. .Ily borzasztó készületek s elfogatásukra tett rendelések között érkeztünk november 12-ik napján (1800) délelőtti 10 óra tájjon a városnak napnyugoti temetője előtt álló téres mezőre, hol egy harsogó Halt commandiroztatván. A jelen lévő Ordinarius viceispány úrral egybe, más egyéb úri rendek és katonatiszt urak hozzánk jővén, a fegyvernek letevését kívánták elsőbb is a pártos seregtől — de ez erről még tsak hallani sem akarván, haszontalan volt itt majd két egész órákig minden perorálás, ijesztés, ígéret vagy bár akárminő szembekötés is, mert az insurgensek oly megátalkodottak voltak, hogy inkább bár akármi sors érje is őket, de fegyvereiket kezükből ki nem adják.« »... Azért is az uraságok egymás után a városba betakarodván, onnét tsak hamar az a deliberatum érkezett, hogy mivel benne más mód nem volna, hát tsak rajta! a lovasság vágjon be a pártos sereg közé és minden irgalom nélkül kaszaboltassanak öszve!« A továbbiakban Oroszy Benjámint — elbeszélése szerint — arra kérte a város lakossága, hogy ékesszólásával fegyverezze le a »vakmero« katonákat, kiket könnyekre fakasztó és szívreható, szinte »misszionariusi« beszéddel valóban sikerült is lefegyvereznie, mire a császári vasasok csakhamar ártalmatlanná tették a fegyvertelenné vált insurgenseket, s közülük a rebelliseket, a »partosok fejeit« tömlöcbe vetették és kivégezték. A lefegyverzett katonaság lágerbe gyűjtéséről ezt írta a szemtanú: »Setetedett már az estveli idő, midőn ezen megdézsmálása a seregnek történt, mire nézve, mihelyt ismét ezek el vezettettek a sereg körül, körös-környül sűrű tüzek rakattak, hogy ezek világánál nekiek minden mottzanásukat látni lehessen és aszerént az első circulust körülöttük a tűz, — másikat a fegyveres polgárság, — harmadikat pedig az egymást változtatva szüntelen lovonülő lovasság tévén, ámbár ily erős karéba szorítva voltak is, mindazonáltal a tüzek meggyújtásával mindenkinek magát a földre vetni kelletvén, így kéntelenítettek az egész éjszakát alól a nedves földtől, fellyül a fagylaló dértől való kínoztatások közben — huzamos fekvéssel kihúzni.« »...Másnap délután megváltoztattatott a quartély, minthogy a városnak ezen napnyugotti végéről, annak a napkeleti végén álló egy erős kerítésű Békás kertbe parancsoltatott a rebellis sereg menni. Ez a Békás kertje az Eszterházy herceg itt levő földes uraságnak fekszik két meredek halmok közt levő völgyben. Itt hát a tűz helyett ismét a vízsáncok közé vettettek a hadifoglyok, tsak hogy már itt azzal az irgalmas különbség-