Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

tes »orszagleiras « (Landesbeschreibung) tartozik. A bécsi hadilevéltárban levő felbecsülhetetlen forrásértékű országleírásból Eperjessy Kálmán közlése alapján olvasókönyvünk hasábjaira vettünk néhány adatot megyénkről: »A balaton környéke elég kihalt. Keszthelyen kívül csak néhány szerény külsejű falucska húzódik meg a zalai és somogyi oldalon. Keresztúr és Lelle emelkedik ki valamennyire a többi közül, ahol a templomon kívül masszív urasági kastélyt, magtárat és vendéglőt találnak. A part mentén sűrű magas törzsű tölgyerdők és szőlőhegyek húzódnak. A partalakulat egyenlőtlen. Győrök, (Szöllősgyörök) Lelle és Boglár közvetlenül a tóparton fekszik. A két utóbbinál a part lapályos, homokos, ezer lépésnyire be lehet hatolni a tóba, amely nem mélyebb 3—4 lábnál. Győröknél a part nedves, a tó mélysége a parttól 100 lépésnyire nem több 4 lábnál. Szántódnál a tóhoz s mocsaras part miatt nehezen lehet eljutni, Tihanynál a part meredek és sziklás, a sziget körül a tó mély. A Balaton vize iható, még a kútvíznél is jobbnak tartják. Mint érdekességet jegyzik fel, hogy Bogláron, Keresztúron, Fonyódon évszámra lehet a vizet raktározni a pincében anélkül, hogy megromlana. A helyi forgalom lebonyolítására volt valamelyes vízi közlekedés. Keszthely és Kenése között egy vontatóhajó járt, amelyet a Festetics-uradalom erdejéből építettek. A lakosság közlekedésére 4 átkelőhely szolgált: Tihany, Boglár, Fonyód és Fenékpuszta. Néhány évvel később (1804) megállapítást nyert, hogy a tó mélysége a hajóút mentén 2—7 öl között váltakozik, szélességében helyenként 1/2—2 1/2 óra alatt lehet rajta evezőshajón átkelni.« Kaposvárról az alábbiakat olvashatjuk: » A Kaposvárról Szigetvár felé elágazó országút egyik ága közvetlenül a város előtt üreges. A másik ág hosszas esőzéskor és tavasszal nagyon mocsaras. A többi utak csak falusi utak, és folytonos javításra szorulnak, amit a falusiak szorgalmasan el is végeznek. A szőlőhegyekbe vezető mezei és gyalogutak jó hidakkal vannak ellátva.« »Kapovar határában a hegyek erdővel vagy szőlővel vannak borítva, ami lehetetlenné teszi a kilátást, mert a szőlőhegyeken a gyümölcsfák egész erdőt alkotnak. A hegyek itt egyenlő magasságúak, a legtöbb hegy mindkét oldalán meredek, fent pedig lapos.« »Kaposvar sűrű erdejében mindenféle fanem előfordul. Az erdő talaja mocsaras és homokos, a rajta keresztülfolyó vizén nedves időben csak hídon lehet átkelni.« Forrás: Militärische Beschreibung von Hungarn. Kriegsarchiv Kartenabteilung. B.IX.a.527. Közli: Eperjessy Kálmán: Az első katonai adatfelvétel (1782—1785) országleírásainak forrásértéke. Agrártörténeti Szemle. III.évf. (1961). 3—4. sz. 522—533.o. 77. XVIII-XIX. század. Külföldi utazók Somogyról Ismeretes, hogy a francia utazók — középkortól napjainkig — közép- és kelet-európai utazásaik során hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek hazánkban. A hazánkról szóló francia útleírások szerzői közül többen fölényes, elfogult és téves általánosításokat és felszínes impressziókat örökítettek meg útinaplóikban. Ám bőven akadtak olyanok is soraikban, akik értékes és tanulságos gazdasági, társadalmi és művelődéstörténeti adatokat és feljegyzéseket hagytak hátra