Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

„Valamint méltóztatott parantsolnyi a tekintetes nemes vármegye, az prothocollom szerént ki menvén új polgárok házok investigatiójára, úgy nem különben temető helyeknek bé tsináltatása végett. 1-mo. Mi illeti az új polgárok házait, mindenütt vannak, hanem némely jövevén új polgárok találkoztak, kiknek nem volt házok, ki verettettek és a honnan jöttek, oda igazéttattak. 2-do. Némelyeknek házok lévén az uraságtul, onnénd amoveáltatván és ki füzettettek, némelyeknek pedig házok alkalmatlan helyen lévén, más hová transferálni kölletett magokat, és így azoknak házok perfectióra nem mehetett... Actum anno 1769. die 9-a mensis Novembris. Perneszi Antal stb." A strázsamester jelentése pedig az alábbi módon következik: „Most foló 1769. esztendőben, szeptembernek első napján az tekintetes nemes vármegye kegyes parantsollattya szerént az új polgároknak, nem különben az temető helyeknek meg visgálására ki küldettem, minemű defectusokat találtam, alább mód szerént követközik: 1-mo. Valahol új polgároknak kálhás szobájok nem lévén, le vágottattam, a hol pediglen konyha pallásában fogyatkozást tapasztaltam, az új polgárokat meg tsapattattam, úgy mint: Csokonyában, Köröshegyen egy gunyhót le vágottam, Bálványoson kettőt, nem különben Atádon, Hídvégén, Berényben, Nyimben meg pátzásztattam. Zárka Sigmond tekintetes nemes vármegye strázsa mestere: "Csokonyai czigányoktul vétetett el négy ló, csokonyai német kováts vett meg két lovat két forént húszon egy kraiczáron, Csokonyában Nagy György egy lovat harmincz három kraiczáron, Csokonyában Sok János egy lovat egy forént kilencz kraiczáron, summa 4 forént 3 kraiczár. Kadarkúti czigányoknak pediglen az lovai vissza adattanak." Forrás: Kgy. jkv. (1769.) 20. köt. E. Somogy vármegye 1761. nov. 9-én — helytartótanácsi leiratra — elkészítette a céh-kiváltságairól szóló felterjesztést. A céh-privilégiumok kétfélék lehettek: királyi, vagy földesúri eredetűek. Királyi privilégiumos céhek voltak a megyében: a szigetvári szabók és csizmadiák, az igali takácsok és a megyei molnárok céhei. Több olyan céh is működött a megye területén, amely nem közvetlenül királyi privilégium alapján folytatta tevékenységét. Földesúri céh-privilégiummal rendelkeztek többek között a megyében a kaposvári vargák, a tímárok, a fazekasok, és a gombkötők céhei. Olvasókönyvünk hasábjaira vettük a jelentés rendkívül értékes záró- és összefoglaló részét, amelyben a vármegyei főjegyző általános helyzetképet festett a megye iparosságának állapotáról: »A legelső és legfontosabb dolog az, s mind áruik megszerzésében, mind pedig azok eladásában, illetve munkájuk biztosításában a legnagyobb erősségük az lenne, ha a vármegye területén minden iparos könnyű munkával teremthetné meg iparának szükséges kellékeit (nyersanyagait) és ha eladó áruik eladásának lebonyolítása könnyű lenne, s lennének főbb helyek, nagyobb városok s így iparukkal kapcsolatos dolgaik értékesítéséhez nem csak pillanatnyi, s nem csak a szomszédos helyekre kiterjedő eladási mód és lehetőség kínálkoznék számukra. Minthogy azonban ennek a vármegyének köztudomásúan egyetlen nagyvárosa sincs, s nincs olyan főhelye sem, ahol a vásárokat az áruk forgalombahozatalát le lehetne bonyolítani megfelelő módon, ami pedig van, az mind a jobbágyságnak s a paraszti-rendnek való csak, éppen azért sem a földrajzi fekvés, sem a közállapotok nem adják meg a lehetőséget ebben a vármegyében a kereskedésre, s még reménykedni való sincs e tekintetben...«