Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Tanulságos, az 1702-es urbáriumot az 1712-es telepítési szerződésben foglatakkal összevetni. A kötelmek mértékét az a körülmény határozta meg, »hogy az uraságnak itt semmi majorsága nincsen.« Ebből következően a pénzszolgáltatások jelentették a kötelezettségek nagy részét mindkét okmányban. Míg azonban az urbárium még 1702-ben rögzítette a földesúrnak az évi 52 napi munkaszolgáltatáshoz való jogát, és bár ebből csak 5 napot követelt, a többit pedig pénzben, addig a telepítési szerződés, az alkalomszerű fuvarszolgáltatástól eltekintve, nem szól munkakötelezettségről. A telepedési lehetőségek kedvezőbbé tételét szolgálta az egyébként, az országos átlagnál valamivel kevesebb 3 évi szabadság, — ami azonban nem jelentette a kilenced és a tized fizetési kötelezettség felfüggesztését — és a viszonylag kedvező feltételek mellett árendába adott Kecel és Újfalu határa. A két okirat összevetéséből megállapítható az is, hogy míg az 1702-es urbárium szabadnak tudja és vallja a lakosokat, addig a telepítés csak »három esztendeig való szabadsagot« ígért részükre. Bár a szerződés 3 év eltelte után csak cenzus fizetési kötelezettséget helyezett kilátásba, végül is a »szabadsagnak« ilyen rövid időhöz való kötöttsége Kaposvár városi fejlődésének szempotjából mindenképpen hátrányosabbnak volt mondható. Források: OL. Eszterházy es. lt. Rep. 35. Fasc. X. Nr. 644. fol. 7.1732. Közgyűlési jkv. 1773. II. kötet 319-320. o. 58. 1715. A megye önállóságának helyreállítása Ahogy 1711 után az egész országban Somogyban is megszilárdult és kiépült a Habsburg királyok állami és a hozzájuk hű főnemesség földesúri hatalma, az állami és a földesúri helyi érdekek együttes védelmére és biztosítására ismét visszaállt a megyei nemesség önkormányzati hatalmi szervezete, a nemesi vármegye is. Somogy vármegye önállóságát — Zala megyétől való elválasztását — az 1715. évi I. dekrétum 86. cikkelye állította vissza. Miután törvény egyesítette a két vármegyét, országos törvényeknek kellett elkülönítésüket is rendezni. »Minthogy az isteni akarat segítségével, az országnak a török zsarnokság hatalmas járma alul Ő legszentségesb felségének győzedelmes és dicsőséges fegyvereivel visszafoglalt többi vármegyéi közt, Somogy vármegyét is, összes határaival, székhelyeivel, földeivel s birtokaival az országba visszakebelezvén, oly állapotba helyezték vissza, hogy a törvénytől neki adott joghatóságot s tevékenységet, más megyének, tudniillik Zala megyének (melyhez az idők viszontagsága miatt volt csatolva), minden támogatása nélkül gyakorolhatja: ez okból a nevezett Somogy vármegye alázatos folyamodására (Ö legszentségesebb felségének előző kegyelmes hozzájárulásával) elhatározták: 1. §. Hogy először és mindenekelőtt eltörölvén és megszüntetvén a Zala vármegyéhez történt csatolásáról szóló törvényeket, s jelesen az 1596-ik évi 41-ik s 1608-ik évi koronázás utáni 22-ik törvénycikkelyeket, ezentúl Zala vármegyétől semmi függésben se legyen. 2. §. Hanem az ország többi vármegyéinek hasonlatosságára, saját joghatóságával s bíráskodásával élhessen, azt használhassa s élvezhesse, mind a peres ügyek elbírálásában s