Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)
gyakorta ment Somogy vármegyében executióra, nagy dulásokkal hajtott száz, olykor másfélszáz és néha kétszáz szekeret is, mellyeken mindenféle élést,búzát, zabot,szénát hozatott hol Keszthelyre, hol Sümeghre, a szegénségnek nagy romlására.« Amikor Rákóczi állt élére a szabadságharcnak, Károlyi Sándornak a kurucok közé álló hajdúi már Ozorára csaptak, s ónnak győztesen végigszáguldozták a Balaton déli partját, ahol Kiliti. Szólád, Szemes s a többi falvak népe örömmel fogadta őket. Az 1704 elején Szigetvár ellen vonuló kuruc hadmozdulat sikertelensége után a megye nemesei két pártra szakadtak, akik közül a kuruc pártiak már Gyöngyösre küldték a Zalától különválni szándékozó megye nótáriusát: Bogyay Györgyöt, Somogy hódolatának a vezérlő fejedelem előtt való tolmácsolására. A kurucokkal szemben 1704-ben végül is a rácokat szabadították rá a megyére az osztrákok. A harci cselekmények okozta uradalmi károkról és a tűzvészekről ezt írta Haunolt János hercegi adminisztrátor: »Csodalkozom, hogy Kegyelmed semminemű levelét nem vehettem ekkoráigh. Én mindenemet elveszítettem. Ugy eő herceghséghe is elegendő károkat vallott, kit kurucz által, kit ráczok által. Pinczehely, Kónyi, Tamási, Dombóvár, Kaposvár, Koppány, Terjád és több eő herceghséghe jószága az pogány ráczok által elégettettek. « A Kaposvár környéki falvakban történt rác pusztításokról olvashatjuk az alábbi sorokat is: »Szentbalazson, a rácz a marhákat elhajtotta, a lakósok közül négyet levágott. — Kislakon az egész falu leégett s három gazdát levágtak, az állatokat elhajtották. Szentpálon emberéletben nem esett kár, de az egész falu elpusztult, A marhákat elhajtották. — Csokonyán a falu is megmaradt, de a tehenek felét meg a sertéseket elhajtották. — Szomajomban néhány embert levágtak, három ház elhamvadt. — Iádon néhányan meghaltak és valami kevés ökrük megmaradt. — Magyar Egresen néhány ökröt elhajtottak. — Aszalóban az emberélet megmaradt és kevés marha is. De a falu leégett. Ráczegrest egészen feldúlták. — Töröcskén csak az emberélet maradt meg. Mindent elvittek s a falut felgyújtották, Sántoson három ház kivételével minden elpusztult, az állatokat is mind elhajtották. — Ugyanez történt Szennában is. Itt a falu és emberélet egyébként megmaradt. — Kis Cserénfán 4 embert levágtak, az állatokat elhajtották, az egész falu elpusztult. « A labancokkal szemben a megyében újra felcsillant 1706-ban a — most már Bottyán János által vezetett — kuruc csapatok győzelmi csillaga, de a túlerő nemsokára a megye határainak az elhagyására kényszerítette őket. Bottyán generális kivonulásával a kuruc felkelés lényegében meg is szűnt a megyében. Béri Balogh Ádám nótái még felharsantak utoljára a Rinya völgyében, a Dráva füzeseiben és a Balaton környékén, de 1707 elején már ő maga is Csobánc várába szorult. A harcok alatt maga Kaposvár is elpusztult. A város pusztulását a gyors egymásutánban bekövetkezett két katasztrofális tűzvész véglegesen megpecsételte. Először 1705-ben égett le a kuruc és a labanc küzdelmek közepette, amikoris a városban lévő délszláv hajdukok és magyar hajdúk összeverekedtek. Három esztendő múlva pedig — Bottyán János visszavonulásakor — a városban kialakult utcai harcok következtében égett le 1708-ban, amikoris, a megmaradt lakóknak végleg el kellett hagyniok a város üszkös romjait. Az egykorú források szerint a város pusztulása azért következett be, mivel lakossága 1704-ben a kurucok mellé állt. Àz Eszterházy levéltárban őrzött 1720. évi összeírás így sommázta a történteket:
