Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

két német gyalogos századot s ugyanannyi magyar katonát), amelynek következtében csakhamar állandó viszálykodás tört ki a magyar és a német várőrség magyar- és németajkú katonái között, melynek végül is az lett a következménye, hogy a várban csak huszárok, magyar és délszláv hajdúk maradtak, míg a német őrséget áthelyezték az időközben ugyancsak felszabadult Szigetvárra. Kaposvár felszabadítását Bél Mátyás így örökítette meg: »Utobb ezen század végefelé, ugymind 1599-be, amidőn a törökök a félelem által, a körül levő erősségeket üressen odahagyták, a fővezéreink: Schwarzenberg és Pálffy, a kaposi erősséget hatalmokba keritteni elhatározták, de mivel ezen erősség, kettős fallal, sánccal és sok bokrokkal volt megerősítve az ágyuk nem sok kárt tettek az erősségbe, de leginkább a bekövetkezett leghidegebb tél (amely 8-án decemberben bekövetkezett) a legnagyobb igyekezetnek is ellent állott, annyira, hogy a vezérek az elkezdett ostrommal felhagyni és ágyúikat visszavonni kéntelenítettek. így továbbá is a törökök hatalmába, maradott a kaposi erősség, mig végre 1686-ba Badeni Lajos az erősséget a törökök kezéből kiragadván, Buda várának visszafoglalása után a császárnak odaengedte. »Midön a téli fagyok sürgetnék, — így szól Vagner (História Leopoldi Magni libro 19 extremo) — Kapovárat is el kellett foglalni, hogy Szigetvár minden oldalrul elzárva tartassék. Az erősséghez tartozó helység minden késedelem nélkül magát megadta, úgy az erősséget is, noha nem középszerűen volt megerősítve, a törökök félelemtül meglepetvén az ostromlónak hatalmába jutott. A mi korunkba Rákóczynak kegyetlensége által, a hajdan mozgékony vár csaknem a földdel egyenlővé tétetett. így most a régi fényének alig árnyékai maradtak csak meg. Lakják a várost magyarok németekkel vegyítve, Eszterházyak birtokába.« Forrás: Mathiae Belii: Notitia Comitatus Simighiensis a Georgio Gyurikovits ex exemplari Biblioth. Primatialis descripta 21. o. OSZK. Kézirattár. Fol. Lat. 3374. J.B. Schels: Ein Auszug aus dem vierten Kapitel vom Jahre 1686. des Werkes: »Des Markgrafen Ludvig Wilhelm von Baden Feldzüge wieder die Türken.

.. bearbeitet von Philipp Röder von Diesburg. (Karlsruhe 1839-1842. II. kötet).« 48. 1526-1686 Somogy a török hódoltság területén A mohácsi csata katasztrófáját Szekfü Gyula az alábbiakban foglalta össze: „Augusztus 29-én, szerdán, János fővétele napján a magyar sereg Mohácstól délre. Földvár- és Maisstól északra csatasorba állt és várta, hogy a Baranyavárról induló török sereggel megütközzék. Az első hadrend jobbszárnyán Batthyányi Ferenc bán, a balon Perényi Péter parancsolt, a második hadrend öt, egymás mögött álló vonalból alakult, a negyedik középen állott a király, akinek sápadt orcájára utoljára ereszekedett le a sisakrostély. Tomori azt hitte, hogy a Földvár fölötti magaslatokról leszálló ruméliai hadtestet megverheti, mielőtt az anatóliai sereg és a szultán zsoldosai, a janicsárok beleszólhatnának a küzdelembe. Ez a számítás teljesen csődöt mondott, s ez volt a katasztrófa igazi oka. A törökök e napon nem akartak ütközni; az elöljáró ruméliai hadtest épp tábort készült verni, mikor Tomori első hadrendje rátámadt és első sorait szétverte. Tomori a sikert látva, Báthory Andrást a királyhoz küldte hátra, hogy a második harcrenddel is vágjon be. Mire azonban ez megtörtént, Batthyányi szárnyán a magyarok egyrésze zsákmányolni kezdett, másrésze annyira előrement, hogy a török