Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)
követink által, ezt a megnevezett szegény két rab embereinket szabadétsa meg Pető Uram őnagysága rabsága alól. Mert soha bizony mi sem pénzbeli emberségünk által, sem egyéb tehetségink által, meg nem szabadéthatjuk, hanem ott köll az rabságban meghalniok. Ha Uraságod ezeket ki nem szabadét ja és továbbra is megengeái, hogy ott rabságot viseljenek, mi mind egész falustul fölkelünk az őfelsége földerül, odamegyünk, aholott meg tudjuk magunkat oltalmazni. Legyen azért kegyelmes oltalmazó urunk Uraságodon, kiért mind mi, s mind az mi maradékink, mig élünk. Uraságodnak, mint Kegyelmes Urunknak, alázatossan szolgálhassunk. Az Úristen jó egészségben tartsa Uraságodat, örvendetes sok jó esztendőkig. Irtuk Látrányban, 8-ad napján Pünkösd havának 1674. esztendőben. Uraságodnak, mint Kegyelmes Urunknak szolgálunk, mig élünk mi, szegény látrányi bírák és polgárok. Ez minapi levelünkben elfelejtettük megíratni: Pető uramért fizettünk volt egykorban tizedfél foréntot Szigetben lakozó Szendi Mihóknak.« 1 ügyünk 2 próféta 3 parancsolat 4 benépesítettük Forrás: OL. Kamarai lt. Missiles. Közli: H. Balázs Éva: Jobbágylevelek. Bp. 1951. B) 1676. február 16. A látrányiak a kamarától kapott letelepedési levelükre hivatkozva megtagadják az újabb szolgáltatásokat »Urasagodnak, mint Kegyelmes Urunknak, az Úristenül minden lelki testi jókat kévánunk, és mind életünkig való alázatos szolgálatunkat ajánljuk. Mi, szegény megnyomorodott látrányi polgárok, mind levelünkkel, s mind penig követinkkel illyen bajos és súlyos dolgunkban kölleték megtalálnunk uraságodat. Ezelőtt három esztendővel Uraságod minket fölhivatván, személyünk szerint látrányiakat, okát kérdvén, miért hadtuk el Őfelsége faluját pusztán, kitül volt bántódásunk, magyar urunktul-e, avagy hogy más egyébrendbeli emberektül. Ezek mind igy lévén. Uraságod minket arra kénszerétetett és azt mondotta minekünk, hogy a pusztán hagyott falut ismét újonnan megszálljuk. És ha megszálljuk, tehát minekünk Uraságod szép levelet ád, úgyhogy öt egész esztendeig magyar részrül se sommát 1 , sem pedig egyéb várbeli dolgot ne tegyünk és ne szolgáljunk. Mi is az Uraságod szép kegyes beszédét megfogadván és pöcsétes levelének engedelmes lévén megszállottuk az elhagyott falut, ugy, hogy senkinek semmit ne adjunk. De ebben minket nem akar meghadni az szabadságban Ladányi Mátyás urunk, mert ez elmúlt aratásban reánk küldvén hajdúit, bennünkett elvitetvén, az sommának meg nem adatásáért fizettünk az hajdúknak nyargallópénzt 2 , 12 foréntot, ismét bírságpénzt 1 foréntot az tiszttartónak, ismét készpénzt adtunk az sommáért 25 foréntot: amelyre bizonyságunk az egervári hadnagy. Akkor, mikor fölvittük az 25 foréntot, megadtuk neki, felfogadta, hogy esztendő Szent Mihály napig semmit sem vészen rajtunk. De mastan fölhivatván két emberünket, egyiket hazaküldötte és az másikat ott fogta és rabvasba verette, úgyhogy
