Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

1660-1664. Zrínyi Miklós költő és hadvezér, somogyi főispán levelei A török hódoltság alatt egyesített két megye jelentősebb főispánjai közül gr. Zrinyi Miklós (1620-1664), a költő és kiváló hadvezér 1660-1664 között, gr. Eszterházy Gábor pedig 1695-ben állt a két megye élén. Bár a megyének az együttélés alatt rendkívül ziláltak és elhanyagoltak voltak belső viszonyai, mégis - Zala minden ellenkezésére - voltak egyes tisztségviselői, akik a hódoltsági területen rendszerint egyszemélyben gyakorolták a bírói, jegyzői és adószedői funkciókat. A somogyi levéltár egyik legféltettebb kincse az a levél, amelyet Nova Curiából (Újudvar) 1660. október 25-én datált Zrinyi Miklós gróf, a tragikus végű európai rangú magyar politikus, Somogy és Zala egyesített megyék örökös főispánja (comes perpetuus) a tisztújító közgyűlés előtt álló megyék vezetőihez. Az egyesített Somogy és Zala - látván a sok nehézséget, a ráváró közügyek elintézetlen dandárját - tisztújító gyűlésre hívta rendjeit össze 1660. október 30-ára. E gyűlésre érkezett Zrinyi Miklós főispán váratlan levele, amelyben bejelentette, hogy a gyűlésen bécsi útja miatt - sajnálatára - nem vehet részt. A levél - nemcsak az országos gondjai között őrlődő felelős közember írása, aki a nagyobb haza szolgálata mellett a gondjára bízott két megye közügyeivel is foglalkozott, mégpedig igen lelkiismeretesen, hanem a nemzetéért aggódó politikus intő szavainak súlyosan etikus tartalma mellett - nyelvünk XVII. századi gazdagságának, választékos, gondos stílusának, s szép magyarságának is olyan jelentős forrása, amely méltán tarthat számot az irodalomtörténet érdeklődésére is. Zrinyi keserű igazának - »megromlott és csaknem teljességgel elpusztult hazanknak« - a képe rajzolódik ki szemünk elé a két megye körmendi gyűlésének (1661. nov. 26.) a határozataiból is, amelyek felhívták az adókat szüntelenül sürgető kamara figyelmét arra, hogy vannak »épebb és békességesebb« vármegyék, mint a nagy »ruinaban« lévő Somogy és Zala, melyek »a sok német magyar vitézlő rendek köztük való föl és alá való járásával, rajtuk megszállásával és kémélétlenül való javok tékozlásával már annyira jutottak, hogy ezen két vármegyékbe, csak esztendő elforgása alatt pusztult el több száz ép faluknál, amelyekben most csak egy ember sem lakik, s ahol laknak is, alig vagyon csak a száj okban való falat is.« A két megyéhez írt első levél így hangzott: I. »Az generális gyűlésnek pro 30. praesentis praefigált terminus napjára mindenképpen disponáltam és elrendeltem volt Kegyelmetek közé való menetelemet, de mivel őfelsége kegyelmes dispositióját értettem, hogy pro die 3. affuturi mensis Novembris az