Borsa Iván: Somogy vármegye címere és pecsétje 1498 (Kaposvár, 1998)

választották a morva sas variációját, amely mindenben egyezik a morva sassal, csupán vörössel és fehérrel sakkolt. - Feltűnő, hogy a címerfestő annak érdekében, hogy a vörössel és fehérrel sakkolt sas a kép ugyancsak vörös hátterében jobban érvényesüljön, a háttérnek ezt a részét a sas megfestése előtt kárminvörössel festette át.

4 A címer leírása után az uralkodó áttér annak ismertetésére, hogy a vármegye a címert miként használhatja. Elsőben közli, hogy Somogy vármegye e címert csatákban, bajvívásokon és harci tornákon, párviadalokban és minden más gyakorlatok alkalmával úgy használhatja, mint az országnak címert használó más városai és vármegyéi. Itt tehát érvényesül a címerviselet eredeti funkciója, megkülönböztetni egymástól a szembenálló feleket és egy seregen belül a seregrészeket. Ez a címeradományban tradicionális résznek számít. - Megjegyzendő, hogy pl. Kassa város címereslevelében nincs szó csatákban, bajvívásokon stb. használandó címerről, csupán arról, hogy a város a címert zászlain és pecsétjén alkalmazhatja.

5 Somogyot 52 évvel követően 1550-ben Hont vármegye kapott címereslevelet, amely szintén nem szól baj vívásokról, harci tornákról, hanem az első helyen említett pecséthasználaton kívül a címernek hadjáratokban zászló helyett történő alkalmazását említi.

6 Felmerülhet a kérdés, hogy az adománylevél miért nem a megyéket említi először és azután a városokat? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy ekkortájt már majd mindegyik szabad királyi városnak volt címere, de nem úgy a vármegyéknek. Nem tekinthető azonban sablonosnak megyei vonatkozásban az a kiváltság, amelyről az adomány a címernek pecséten való használatáról ír. Megengedte ugyanis a király, hogy a vármegye nemeseinek egyeteme a maga részére pecsétet készíthessen, s erre a kapott címert és a jelvényeknek díszeit felvésethesse. Egyben felhatalmazta a vármegyét, hogy a pecsételésnél vörös viaszt alkalmazzon. (További részleteket lásd a vármegye első pecsétjével foglalkozó következő részben.) A királyi elhatározást és intézkedést (dispositio) követi a megerősítésre vonatkozó közlés, a corroboratio. Ez a közlés a jelen esetben arra szorítkozik, hogy az oklevelet magyar királyi titkos pecsétjének felfüggesztésével erősíttette meg. Az oklevél záró része oklevelünkben a keltezés (datum), amely három tagból áll: a keltezés helye, a keltezés éve, meg a hónapot és a napot helyettesítő ünnepnap megjelölése, II. Ulászló magyar és cseh királyságának éve. Az oklevél jobb felső sarkában az ún. kancelláriai jegyzet látható, amely azt volt hivatva rögzíteni, hogy a kancellária az oklevelet milyen intézkedés alapján állította ki, vagyis ez esetben a király saját parancsára. Az alábbiakban közöljük a címereslevél eredeti latin szövegét és annak magyar fordítását. Nos Wladislaus Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. memorie commendamus tenore presentium significantes, quibus expedit universis, quod licet regum et principum generale sit officium cunctorum sibi subiectorum mérita condignis retributionibus prosequi, ad illorum tarnen mérita abundantius prosequenda se debent extendere, pro quibus non solum fidei et devotionis puritas, sed operum quoque gratitudo multiplex intercedunt. Itaque nos cum accepta supplicatione fidelium nostrorum magnifici Jose de Som comitis Themesiensis et generalis