Pesty Frigyes: Somogy vármegye helynévtára - Fontes Comitatus Simighiensis 1. (Kaposvár, 2001)

Somogy vármegye helynévtára

tudja, e Szliványi szántó földbe lefele a rét s bozottsághoz közel nagy darabb termő homok kö találtatik mit épületekre fel használni is lehetne oly kemény de senki sem veszi igény s figyelmébe. Ceria. Szinte tot név után nyerte e nevét mint hogy régenten ittend Cseres erdö volt. Benyok o grada most Csömendi uti, hagyoma szerint ezen földek régenten Benyok Családé volt ettül nyerte nevét is. Bisztra voda

1591 e név alatt Szántó föld s Rét is neveztetik ez is mint hogy régibb időben ittend szép tiszta víz volt ettül költsönözte nevét. Mláko, Selestye. Brezik nevét nyerte az ittend volt Nyírfáktól ugy Topolya a volt Nyárfáktól. Sárgát föld s rét ez a nevét vette körülötte sár s posványtol. Legelője Kuta néven ismeretes, Tava szinte Kuta, Bisztra voda Prevosz. E helységnekis Északra nagy bozótja s kevés tava van melybe télen által Nádat vesznek nyáron pedig naponként halásznak az ugy nevezett Veiszekbe

1592 mit kora tavasszal beraknak s abból ugy merítik ki a halakat. E Toba minden féle szárnyas állatok vanak, tavasszal s őszei a Vad ludak számtalan sokasságban léteznek a vetéseket nagy tsapatokba legelik szinte a Daruk is, tavasszal Daruk a Vad ludak e bozótba költenek s tsak télre mennek el. E helység határja Északról BKeresztur

1593 és kevéssé Kéthely, nap Keletről Varjaskér mely helység olly közel van hozzá hogy egynek lehet állítani - délről Csömend s Boronka, napnyugotrul pedig Sári puszta

1594 s némüleg Boronka is. Váry Jegyző 275. TÓTÚJFALU 1. Tothujfalu Somogymegyébe Szigethvári járás. 2. Eredetet vészi hajdani bevándorolt Tothnéptül. 3. Egyéb elnevezésre nem emlékeznek. 4. Nincs tudat.

1595 5. Tothujfalu népesitése a bevándorolt Tothszármazásu népfajbul.

1596 6. írott vagy nyomtatott Emlékek a Cs.k. Pénzügyi Igazgatóságnál N.kanizsán állitólagossan találtattnak.

1597 1591 Fejér víz néven ismeretes. (Somogy megye földrajzi nevei, 268.) 1592 Veisz, vejész: nádból vagy vesszőből összekötözött halászóeszköz, mellyel a halászok az ereket és kisebb patakokat keresztben szokták elzárni. (Magyar nyelv szótára. 6. kötet, 901.) 1593 Balatonkeresztúr. 1594 Vö. Kéthely. 1595 Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint a fehérvári custodiátus és az Istvánffy család birtoka volt. (Somogy vármegye, 168.) 1596 A hódoltság alatt elnéptelenedett, majd szláv népességet telepítettek a helységbe. (Somogy vármegye, 168.) A község jelenlegi címerében a fekete sas a település magyar, a vörössel és ezüsttel sakkozott mező a horvát nemzetiségű lakosait jelképezi, közös mezőben való szerepeltetésük az együttélésüket fejezi ki. 1597 A település nevének előtagja a horvát lakosságra, az utótag az akkor újonnan települt helységre utal. (Várkonyi, 14, 28.)