Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

I. EGYÉNI ÉS CSALÁDI SÉRELMEK

van, vagyok életben, meg tartot: mivel a' Tengerek habjai ide, és tóvá tsapván ki vettettem a' partra, és most a' Felséges Uram hadgyával maradok Persiába, Sutát nevű helységbe, az honnét az Aradat hegye, a' Kin a' Noe bárkája meg állott, latzik. Mellyis Magyar=Országtúl esik circiter 800 mérföldnyire. Táplál a reménység, hogy még valamikor el-hagyot édes hazámat, és nemzetségemet meg látom. Ezen Tarkas Máté Három=Széki Hilibi ember negyven esztendeig lévén a' Cubán Tatár rabságába, a' honnét esvén a' kutyafejű Tatárok, vagy Kalmuh=Tatárok kezében, kiknek is Kalambjánál raboskodot, kinek neve Juha a' honnét Isten tsudájára Ki=szabadult, és ment egy városba Aszaaba szökve, kinek neve Asztrobon, én is ottan lévén a tengeren éppen őszszel Ki-szálván a' tengeri Gajábúl megyek vala azon városban, és véletlenűlréá találék, sőt pedig úgy: hogy ő látván engemet; így szólla; en Istenem! negyven esztendeje hogy illyen magyar formájú embert nem láttam, adná Isten bár ez magyar volna. Én halván a' magyar szót, meg örvendek magamba, és félre fordulván sirék örömembe, hogy énis láthatok egy magyart, és azontúl melléje állék a' magyarnak hozzá szóllék Muszka nyelven, de azt monda Halaha, melly azt teszi Tatárúi: nem értem mit mondasz, azontúl Tőrökül is szóllék hozza, ugy beszélle valamit; de utollyáraazt monda nékem: Uram ne késérts, mert magyar vagy /:holott magyar=Országnak hirét se lehet hallani:/, én is magamat néki kijelentem, és őt vivén a' kovártéjomra, a' hol is tartottam a' mellettem lévő vitézekkel, szolgáimnak, s' iró Diákomnak meg parantsoltam nagy büntetés atal, hogy ötöt meg ne szomoritsák, amint maga meg tudgya mondani minemű betsűlettett tettem néki, és mint addig tartottam, még tavaszszal, midőn a' tengerre kellet mennem hadakozni, el botsátottam, és el késértem maga mellet levő négyrab társaival egyűt őt száz mértföldnyire, és attam nékik ultravaló elegendő költséget, aranyat, és ezüstöt tsak a' Tisztelendő Urat keresse fel, és az én hozzá való jóságomért ezen Levelemet adgya meg a' Tisztelendő Úrnak, hogy az Úr is ismerje meg bennem a' hálaadást, mert valamint fogattam, úgy az Úrhoz való szívességemet utolsó pihenésemig fen tartani, és ha az Isten eltett, alkalmatosságom lészen mig élek minden esztendőben, életem álapotom, és más történhetű dolgok iránt is. Ez nékem erőssen meg esküt, és magát meg is át koszta, hogy ezen levelemet meg adgya a' Tisztelendő Úrrnak. Édes Ur! ha unalmas nem lennék, ezen Országnak dolgairól, szokásárúi mulatságnak okáért irok egy kevesset. Mivel az históriákba olvastam, hogy az Magyarok, Hunusok, Székellyek jöttek Európába, én ezen országban tudakoztam, hói laktanak azon Magyarok, réa is találtam a' lakó helyekre, laktak volt a' Volga vize mellet igen fűvenyes, és erdőtlen helyen, mind azon által szép házokba, mivel mostan is kályha darabok a' földben olyanok találtatnak, a' mellyekbül nálunk az új Keresztények edényeket szokták tsinálni, téglák pediglen széllyesek, és igen ritka szépségűeknek láttatnak. A' Magyarok Királlyá pedig