Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

III. BŰNTÉNYEK, RABLÁSOK, FOSZTOGATÁSOK

Mennyi disznót, mikor, és mi idö tájban hajtottátok cl Dráva Szt Mártonyból? Tizenhárom darabot hajtottunk, mellyek közt két öreg, göbe volt, a' többi nyári süldő, és malatz, elhajtottuk pedig már nagy éjtszaka midőn múlt kedden. Hová hajtottátok azon általatok elrablott sertvéseket? Elakartuk őket hajtani Kadarkutra Nosza Istókhoz, hanem utánnunk jővén Dráva Szent Mártonyból a' Horvátok elértek bennünket a' Zádori vágott erdőnél mintegy fölöstököm tájban: kiket mi meglátván elszaladtunk; ruhánkat, czizmáinkat elhánytuk, hogy annál jobban szaladhassunk, Nosza István nem futhatott úgy sem mint én, de én sem igen futhattam, a' Horvátok mindenütt jöttek utánnunk, 's utói is értek volna, ha csak Újfaluba egy házhoz, - a' gazdáját nem tudom a' háznak,- be nem ugráltunk volna. Pajtásodat Nosza Istókot el is érte egy Horvát, ki futni leg jobban tudott még az erdőn s meg is fogták volna, ha ö baltáját felfogván levágással nem fenyegette volna az üldözőket, 's téged vissza nem hívott volna, hogy sógor ne hagyj el itt vannak a' Horvátok? Igaz, hogy a' Horvát közeljárt pajtásomhoz, de el nem érte, mert külömben megfogta volna: igaz az is, hogy nekem kiáltott, ne hagynám el ötet, de hogy baltáját felemelte volna nem láttam. A' mint Újfaluba be ugráltatok a' házhoz, mit csináltatok ott, 's hogy jöttetek ki ismét? Le fogtuk az ajtó kilintsét, 's nem eresztettük be a' Horvátokat, kik kivülröl az ajtót be feszegették, 's fejszével vagdalták, úgy hogy kiiintsen az én újjomat meg is vágták, mi oda bent szüntelenül azt kiáltoztuk, hogy csak Magyarok jöjjenek oda, azoknak meg adjuk magunkat, de a' Horvátoknak nem, kik ellen az ajtó beszegézésével védelmeztük magunkat, végre jöttek oda Újfalusiak, kiket személlyekröl talán meg esmérnék, ezek mondták, hogy már most vágynak ök is elmenjünk a' Biróhoz, mi azt mondtuk, hogy el megyünk a' Biróhoz örömest, tsak a' Horvátoknak ne hagyanak, igy ki nyitottuk az ajtót, 's fejszénk kezünkkbe lévén mentünk az utczára, a' Horvátok és az Újfalusiak követtek bennünket egész a' falu derekáig, ott egy magyar embernek meg adtuk magunkat, ki bennünket meg kötözvén, által adott az üldöző Horvátoknak. Nem csak az ajtó kilintsét le zárván, védelmeztétek ti magatokat, hanem baltával is, mert az egyik Horvátnak dorongját elvágtátok baltával? Ha a* pajtásom vágta e'? nem tudom, de én nem vágtam.