Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)
I. Az egyesület fogalma
Egyébként mindezt megelőzően — s ez számunkra rendkívül fontos — Eötvös József az alábbiakat papírra vetve, kategorikusan kizárta „az egyesülési szabadság köréből a politikai egyesületeket", 21 s ezzel a pártokat is egyértelműen különválasztotta az egyletektől: „mindaz, ami által az állampolgárok egy része befolyását az állam vezetésére a mindenkire nézve meghatározott törvényes mértéken túl akarják terjeszteni — s éppen ez a politikai egyesületek (a klubok célja) —, nemcsak nem biztosítéka a szabadságnak, sőt gyakran a többség szabadságának megsemmisítése, s valameddig az egyelöség elvéhez ragaszkodunk, szintoly kevéssé vélhető a jog szempontjából, mint bármely egyéb intézmény, mely az összes polgárok többségét megillető hatalmat korlátozzák." 22 A korabeli jogszabályok értelmében a pártok alakításához nem kellett engedély, s alapszabályra sem volt szükség. Csak akkor kezelték a pártokat egyesületként, ha országos hálózatot építettek ki. A különböző pártrendezvényeket, gyűléseket rendőrhatósági jóváhagyással tarthattak. Tagdíjat e politikai szervezetek nem szedhettek. 23 Ellentmondásosnak tűnhet, de a fenti különbségek és az ebből fakadó munkamegosztás lehetősége és igénye gyakorta tette egymáshoz hasonlóvá, — az egymást többször is kiegészítő 24 — az amúgy különböző két szervezeti formát, mert a „magyar politika pártok nem voltak a mai értelemben vett pártok ...[hanem] a helyi társadalmi egyesülelek széles körérc támaszkodtak." 25 Vagyis a „feudális korban a politikai hatalom alátámasztására, erősítésére minden szinten gyakorlatban volt családi, rokoni, személyes kapcsolatok már nem elegendőek, kiterjedt társadalmi szövetségi rendszer épült ki, mely a társadalom egyéb osztályait, rétegeit csoportjait is átfogta. E szövetségi rendszerben létrejövő társadalmi szervezeti formák között a politikai pártok kiemelt jogállásra tesznek szert, mellettük nagy számban találhatók az egyesületek: majd minden szervezkedés, társulás ... egyesületi formában szerveződik." 26 Szabó Dániel egyik nemrég megjelent tanulmányában elismerve azt a tény, hogy a dualizmus korában problematikus volt „pártfogalom értelmezése", a párt és az egyesület kifejezés tartalmilag „...egybeeshet, de nem okvetlenül esik egybe még a politizálás területén sem. Van olyan »párt«, amely nem tekinthető egyesületnek, s van olyan politikai egyesület, amely nem tekinthető pártnak." 27 Szabó a pártok esetében azok dualizmus kori értelmezését használta. Parlamenti frakcióról, törvényhatósági vagy lokális ideiglenes alakulásokról, illetve azon szervezetekről beszélt, melyek egyesületként is működtek. Magukat az egyesületeket „hivatalosan jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező szervczet"-nek nevezte. 28 21 Eötvös, 1981: 11/371. p. 22 Uo. 374. p. 23 Gergely A.-Szász: 180. p.; Schlatt: 107. p.; Púskándy: 70-71. p. 24 A kérdéssel részletesen foglalkozik Szirtes: 31-35., 50-51., 65-69. p. 25 Mo. tört. 4.: 152. p. 26 Őriné, 1983: 219-220. p. 21 Szabó D.: 199., 203. p. 28 Uo.
