Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

IV. Az egyesületek tagsága

pontatlanok is, s némely esetben az általuk használt fogalmi meghatározás sem egyértelmű és — már a felsoroltak miatt is — a kétszer vagy többször szereplő nevek kiszűrése is nehezen oldható meg. A tagsági viszonyokról, pontosabban ezek szabályozásáról sokat tudhatunk meg az alapszabályokból. A tagfelvételi módokat tekintve az egyes fürdőegyesület gyakorlata között több eltérést tapasztalunk. Általában az ingatlantulajdonosok kérhették felvételüket, de ezt sem tekinthetjük általános szabálynak. Hasonlóan alakult a felvételeknél az ajánlás rendszere is. Amíg az egyik helyen ezt nem tartották szükségesnek, addig a másik egyesület fontosnak érezte. Egyes alapszabályokban azt is megfogalmazták, hogy a fegyveres testületek tisztjeit — kérelmük esetén — felvételi procedúra nélkül tagjaik sorába fogadták. Több fürdőegyesület arra törekedett, hogy a településén befolyásolhassa az ott lakók társadalmi összetételét. A Balatonszemesi Fürdőegyesület „szeme előtt lebegett azon vezérelv, hogy Szemes mindenkor egy családias jellegű telep, az úri keresztény középosztály nyaralóhelyéül szolgáljon. Az említett elv keresztülvitelét intézményesen biztosítani látszott gr. Hunyady Józsefnek azon elhatározása, hogy a jelentkező új vevőkkel csak akkor köt adás-vételi szerződést, ha az illetőt a választmány az egyesületi tagok sorába felvette, továbbá, hogy a gróf a telekadási szerződésben biztosított elővételi jogát csak az egyleti választmány meghallgatásával fogja gyakorolni."

172 Kanyar József vizsgálatai nyomán — a déli part fúrdőegyesületeinek tagjairól és vezetőiről — készült táblázat 1939-es adatokat rögzített. Az ö — a „Balatoni könyv" alapján készített — statisztikailag hasznosítható adatait a levéltári iratok között lévő névsorokkal egészítettük ki. Ennek során Kanyaréhoz hasonló eredményeket kaptunk, bár a feldolgozáshoz alkalmazott kategóriáink némileg eltérnek egymástól. A nyugdíjasokat, éppen Kanyar József megállapításait is figyelembe véve, saját — aktív kori — foglalkozási csoportjaihoz soroltuk. A tisztviselők kategóriájából kiemelve külön kezeltük a közlekedési és postai alkalmazottakat, a jogi pályákon működő tagokat pedig külön csoportba foglaltuk. Az első helyet az államigazgatásban dolgozó tisztségviselők, a minisztériumi, a törvényhatósági és a közigazgatási alkalmazottak foglalták cl. A tanárok kerültek a második helyre. E kategóriába soroltuk a tanítókat, a középiskolai és az egyetemi tanárokat. A sorrendben harmadikok voltak a lakosságot képviselő helyi iparosok és kereskedők. Közel azonos volt a számuk a szabad foglalkozású jogászoknak (ügyvédek stb.), a fegyveres (estületek tagjainak (katonák, rendörök, csendörök), valamint a közlekedési és a postai tisztségviselőknek. A sorban utánuk az orvosok, a gyógyszerészek és az állatorvosok következtek. A létszámot tekintve a nyolcadik helyen a tőkés vállalkozók álltak. Őket a mérnökök, a zömében helyi 172 SML E. asz. 56.