Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

III. Somogy megye egyesületei a kisebb időmetszetek tükrében

évben [1875-bcn] épp úgy még jobban, mint a köznép érzi a pénzhiányt, forgalma a kereskedésnek nincsen, így az iparos is csak teng és nagy részben mezei gazdasággal pótolja a hiányt, pénz nincs, hitel nincs, tehát szegényednek ..."

80 A megye alacsony színvonalú (kis)ipara szintén megsínylette a válságidőszakot. Az alapvetöen kisipari keretekben mozgó műhelyek pangásáról és tönkremeneteléről befutott információk szintúgy lehangoló képet festettek. Ezek az iratok a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának a dunántúli állapotokat tükröző 1874. évi jelentéséhez hasonlóan fogalmaztak.

81 „Az ipar általában a legsiralmasabb állapotban van. Kereskedés, mint az országnak legnagyobb részeiben az izraeliták kezeiben van ... Az ipar terén pangásnál egyéb nem tapasztalható. Új iparágak meghonosításárul senki sem álmodott. Gyárak nincsenek, de nem is voltak... Mint a közigazgatási szolgabíróknak, mint az értelmes iparosoknak véleménye szerint az ipartörvénynek az iparosokra nézve lehető legrosszabb hatása vagyon... Röviden mondva, igazolva azon állítás, hogy az iparos osztály napról napra fogy és szegényedik."

82 A főispán szavait keserű megállapítással egészítette ki Kaposvár polgármestere: „Az ipartörvények csekély hatása észlelhető. Iparosaink az osztrák gyártmányokkal nem képesek versenyezni, egy részről az iparosokat terhelő nagy adó, más részről a tőkehiány, s az olcsó kamatú kölcsönök nem kapása miatt, de a szabad ipar aegisc alatt elszaporodott hatások is nagymértékben károsítják a valódi szakértő iparosokat."

83 Az egyesületi élet későbbi kiterjedése a polgári fejlődés egyik fontos következménye volt. Tulajdonképpen a polgárosultság egyik fokmérőjeként is tekinthetünk a közéletnek e sajátos területére. Benda Kálmán szoros összefüggést látott — véleménye részben össze is csengett Habermaséval — az iskolahálózat fejlettsége és a nagy közlekedő útvonalak elhelyezkedése között.

84 Ezt a megállapítását az egyesülethálózat fejlettségére is vonatkoztathatjuk. A fontosabb közlekedési utak mellett élő lakosság eredményesebben kapcsolódott be az árutermelésbe. Ez pedig nemcsak az írni-olvasni és számolni tudást növelő, információt áramoltató tényező volt, hanem az egyesületek eredményes működéséhez szükséges alaptökét is jobban biztosította. Erdösi Ferenc tanulmányaiban

85 olvashatjuk, hogy Somogy megye közlekedési hálózata sokáig elmaradt az optimális állapottól. A nagy vasútépítések megindulása előtt, és után is, számos, a külvilágtól elzárt község létezett. Más települések, mint például Törökkoppány, Tab, Nagybajom, Böhönye stb. pedig elveszítették korábbi jelentőségüket, illetve sokat veszítettek hajdani szerepükből. A másik oldalon viszont kétségkívül olyan új központok jelentkeztek, mint Barcs és Szigetvár. A következmény — 1867 és 1918 között végigtekintve — az egyesületek számában KU S.M.L. főispáni 183/1875. 81 T. Mercy, 1985: 35-36. p. 82 SML főispáni 183/1875. 83 Uo. 84 Bender. 132. p.; Habermas 66-80. p. 85 Erdösi, 1980: 269-3 12. p.; Erdösi, 1982: 157-211. p.