Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

VI. Az egyesülettípusokról - A segélyező egyesületek

A dualista korszak gazdasági válságai és, részben az ezekkel is párhuzamosan végbement, társadalmi differenciálódás növelték az elszegényedés mértékét. A „történeti szegénység" átalakult urbanizációs — tartós — nyomorrá és jórészt eltűntek középkori eredetű közösségi védőhálók.

616 Ugyanakkor már a polgáreszmények részeként, részben a köztisztelet kivívásának igényével, megjelent a jótékonyság gondolata: „Az erkölcsi-vallási parancs követeléséből mindinkább a közérdekében kifejtett kötelezettséggé, a szociális feszültségek enyhítéséért való felelősségvállalássá vált."

6

"

17 A szociális problémák enyhítésének szándéka, a filantrópia, valamint az tény, hogy a szociálhigénia tulajdonképpen kívül maradt az állami közegészségügyi intézményi rendszeren,

61

'' a századforduló évtizedére kiépítette a különféle önsegélyező és a zömében nők által megszervezett jótékonysági egyesületek hálózatát.

6

'

9 A dualizmusban a megyék településein munkálkodó számtalan jótékonysági egyesület, nőegylet, rabsegélyező egyesület, Chevra Kadisa és Bikur Cholim, valamint a temetkezési egylet mellett, olyan híres országos társulatok kezdték meg működésüket, mint a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete, a Budapesti Szünidei Gyermektelep Egylet, az Egyetemek Kórház Egylete, a Vakok Országos Önképző és Nyugdíj Egylete, a Fehér Kereszt Egyesület stb. A szociális gondoskodás egyesületi keretekben történt fejlődését egy hagyományos társadalomtörténeti jelenség — jelesül: hogy a nőket kizárták a polgári nyilvánosságból — jelentős mértékben befolyásolta. Ennek mértéke kapcsán elég arra utalni, hogy Magyarországon a nők 1895, illetve 1896-ig nemcsak egyetemre nem járhattak, hanem olyan középfokú iskolába sem, mely jogosította őket a felsőoktatásban való részvételre. Már a múlt század elején megjelentek azok a női szervezetek, melyek a társadalmi feladataikról kialakult kép, a templom-konyha-gyermek hármasa mentén igyekeztek pontosan e keretekből kitörni és létrehozni egyfajta, a hölgyekre jellemző társadalmitársasági életet. „A családon kívül a nők meghatározó feladatának a jótékonyságot tekintették, így a korszakban létrejövő nőegyesületek többsége mindenekelőtt jótékonykodással foglalkozott. A másik alapvető feladat a nők szociális helyzetének javítása, a nekik tulajdonított szerepre való felkészülés volt."

640 Somogyban 1892 és 1899 között elkészítették a különböző ínscgcnyhílö megoldás keretében segélyezettek kimutatását.

641 E nyilvántartások szerint meglehetősen kevesen részesültek támogatásban. A szociális ellátás, pontosabban 636 Gyáni, 1995: 5. p. 637 Bácskai. 87-88. p. 638 Gyáni, 1995: 17. p. 639 OL-BM-K-148-1890-IV.D-97 ein. Burucs: 15-18. p.; Fiatalkorúak. 640 Szabó D.: 28-30. p. 64

' SML ai. 186/1902.