Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
Somogy megye nemzetiségei az 1830-1840-es években - A nemzetiségi települések fejlődése a 19. század harmincas és negyvenes éveiben
nes Somogy vármegye térképe, valamint Vörös László „Rajzképe" alapján nagy pontosságai elkészíthető lenne. Ezen források, annak ellenére, hogy igen közel esnek időben egymáshoz, falvanként, nemzetiségenként eltéréseket mutatnak. Ez az egykorú adatszolgáltatások tévedéseiből adódhatott elsősorban. Befolyásolta azonban az is a mennyiségi adatokat, hogy akár egy esztendő alatt nagy változások következhettek be a falvak lélekszámának és nemzetiségi népességének alakulásában. A felsorolt forrásaink mellett továbbra is felhasználtunk olyan levéltári iratokat, amelyek az egyes települések családnévanyagát tartalmazták. így az 1828. évi regnicolaris conscriptio névanyagát, továbbá az úrbéri iratok között fellelhető összeírásokat. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1828. évi összeírás gazdasági adatait nem elemeztük, a benne rejlő jelentékeny eltérések miatt/' A következőkben azokkal a településekkel fogalkozunk, amelyek német, illetve szláv népessége jelentős változást mutat. Újabb telepítéssel, vagy továbbra is önkéntes, vállalkozó szellemű családok egyéni betelepülésével növelve a népesség nemzetiségi arányait. Az ún. „Schwäbische Türkei" (Délkelet-Dunántúl) területén Somogy megyében található a legtöbb település, amely a 19. században is német telepeseket fogadott be. Ezek legnagyobb része Tolna és Baranya megyékből, továbbá Veszprém környékéről érkezett. Almamellék 1823-1825-ben újabb német telepeseket kapott. A horvát lakosság mellett 1822 legvégén keletkezett adat szerint újabb, 22 telkes jobbágy, valamint 23 német zsellér érkezett. 5 A tolnai németek vállalkozására mutat Hács példája. Inkey uraság, aki a lengyeltóti birtok tulajdonosa volt, 1828-ban kötött kontraktust harminc német zsellérrel aratási, illetve cséplési munkálatokra. Az 1828. december i-jén keletkezett szerződés Hács pusztán történő letelepedésük feltételeit is tartalmazta, amely 1829-ben lépett életbe. „Valamennyien 1 hold telket kaptak kert céljára, továbbá házhelyhez igénybe vehetett ugyanennyit. A szükséges épületi a beszerzéséhez az irtásból megfelelő helyet jelöltek ki részére. Egy hold szántónak valót. Egy hold erdőt irtásra, amelyből szőlőt és legelőt alakíthatott ki. Hat év múlva ezt a földesúrnak vissza kellett adni, de ekkor ismét megfelelő területet kaptak irtásra hat esztendő kedvezménnyel. A kitermelt fa a jobbágyot illette. Az urasági legelőn egy marhát és két sertést tarthattak." Külön érdekesség a szerződés 11. pontja, amely magyarázatot ad Hács település szerkezetének alakulására. Ez így szólt: „a lakosok házainak a földesúr által adott terve szerint és szabályos utcában, sorban kell felépülniük, úgy, hogy a lakások mögött a kert és cmögött a szőlő helyezkedik cl. Jó ivóvízről és jól épített kutakról az uraság fog gondoskodni, amelyhez a kézi munkát a jobbágy szolgáltatja ... "'' Hács puszta 1830-1840 között, csodaszépen szabályozott utcás telepítéssel fel is épült. Az 1858. évi kataszteri térképen ez megfigyelhető. Kishács, amelynek lakói szintén valamennyien németek voltak. Veszprém megyéből jöttek. Az egy utcányi település pár évvel később keletkezhetett. Hács lakói tolnai lutheránus németek, tulajdonképpen hesszeniek voltak. 7 A kishácsiak középbajorországiak. Az irodalom több helyen (pl.: Somogy vármegye monográfiája) Wittenberget jelöli meg a hácsiak származási helyeként. Ez az anyakönyvekben szereplő „Wüttenberg" téves értelmezéséből fakad, helyesen Württemberg.
