Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - A szlovákok betelepülése és lutheránus egyházközségeik küzdelme a vallásszabadságért
5 Pálfy /.: im. XIV-XVI. p. Továbbá Schmidt J.: im. (Krónika 390-410 p.) 6 A somogyi esperességhez tartoztak Iharosberény és leánygyülekezetei: Sand, Pat és Pogányszentpéter. Evangélikus magyar és nagyon kevés német lélekkel szórványként: Iharos, Inke, Csicsó, Miháld, Antalfa, Bagola, Szentjakab, Gánna, Kanizsaberek, Galambok, Darvas. E települések és puszták evangélikussága 1720-1818 között települt e helységekbe. Gyékényes korábban ugyancsak filia volt. 1813-ban lett anyaegyházközséggé. Légrád a somogyi esperességhez tartozott, de Körös megyei helység volt. Korábban Zala megyében írták össze. Nemes-Pátró 1783-ban lett anyagyülekezettc. Kuriális község. Kiváltságai a XV. századra nyúlnak vissza. Surd magyar nyelvű lutheránus anyagyülekezete, 18. századi alapítású. Leánygyülekezetei: Liszó, Belezna, Bükkösd, Nagyberek, Ör (másképpen Tilos) valamint a „Légrádi és Asszonyfai hegyek" és azokban lévő malmokban lakó protestánsok, akik a vallásüldözés korában (18. sz.) sodródtak oda. Mind magyarok ! Porrogszentmihály (Zala megye), 1786-ban keletkezett eklézsia. Leánygyülekezetei: Szentpál, Nagymarton, Csurgó, Alsók, Udvarhely, Szenta, Kökényesi-hegy. Szepetnek egyházszervezetileg ide tartozott, de a község és leánygyülekezetei is Zala megyében feküdtek. (Ez döntően német lakosságú volt.) A magyar lutheránus gyülekezetek közt találjuk még Vése egyházközséget, amelynek iskola és templom nélküli leánygyülekezetei voltak Szobon, Niklán, Marcaliban, Gombán és Kéthelyen. További, általában 5-20 lélek alkotott magyar leánygyülekezetet a következő településeken: Boronka, Sörnye, Fájsz, Vrácsik, Jákó, Nagykorpád, Barcs (itt 79 német lélek is élt 1853-ban), Drávatamási (93 német gyülekezeti tagról tud egy 1830. évi összeírás), Tapsony, Nemesvid, Nemesdéd, Vrászló, Nagybajom, Böhönye, Kutas, Ötvös Konyi, Alsósegesd, Simongát, Szakácsi. Egyházi nyilvántartások 1782-1850 között azokat a magyar híveket is nyilvántartották, akik egyedül éltek egy-egy faluban. 1782-ben 64, 1800-ban 39, 1853-ban 30 lutheránus lélek élt a különböző településeken egyedül. Azt is tudjuk, hogy az 1853. egyházi évi összeírás szerint a „somogyi esperességben" öszszesen 1477 magyar lélek volt. Természetesen ez nem az összes magyar evangélikus lélekszám Somogy megyében, mert a „tolna-baranya-somogyi egyesült esperességben" az alábbi községek voltak az 1850-es években: Bábony, amelynek Megyer, Som, Ságvár, Ádánd, Tengőd (Tolna m.) volt a leánygyülekezete és 551 magyar evangélikus tartozott ide. Ezt egyébként 1731-ben szervezték meg, 1784-ben lett anyagyülekezetté. Az 1853-ban 1933 lelket számláló ecsenyi anyagyülekezet filiáiban is nyilvántartottak 174 magyar lutheránust. Hasonlóképpen az 1718-ban alakult Tabi Gyülekezetnél is 558 magyar lutheránus lelket írtak össze. Leánygyülekezetében Tótkéren és Torvajon, Kapolyon valamint Zala helységben is a szlovákok mellett magyar lutheránusok is éltek. 7 Gerlingeni Városi Könyvtár és Lt. Schmidt-Tomka-hagyaték. Krónika. V. 169. p. 8 A Somogy, Tolna, Baranya megyékben létrejött és megerősödött egyházmegye történetet, mindenekelőtt Schmidt János evangélikus lelkész, kitűnő történészkutató iratai, kéziratai alapján foglalhatjuk össze. A kiemelkedő értékű kézirat a Gerlingeni Városi Könyvtár-Levéltár gyűjteményében található. ,,A tolna-baranya-somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye és gyülekezetének krónikája 1713-1781." Kézirat. I-XII. kötet. Az anyag az ún. Schmidt-Tomka hagyaték részeként került e gyűjteménybe. A kéziratokra és Schmidt János gyűjtésére dr. Ginder Pál jogász-történész kutató hívta fel a figyelmet, ő tette lehetővé a kutatást, mint ennek az anyagnak a kezelője. Ginder Pál a Német Szövetségi Köztársaságban élő dunai-sváb kutató, aki mind az egyetemes, mind a magyar kutatásban nagy irodalmi műveltséggel rendelkezik s egyedülálló történeti és irodalomtörténeti privátkönyvtárral, talán az utolsó élő dunai-sváb polihisztornak is mondhatnám. A kézirati anyagot Karl Peter Kraus kutató másolta le és ajándékozta a Baranya Megyei Levéltárban végzett kutatása támogatása viszonzásaként, önzetlen baráti támogatásáért ezúton mondok köszönetet.
