Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon
Atád (Nagyatád) 1712-ben teljesen szláv település. Tizenhét jobbágy--, nyolc zsellérháztartást látunk. A fiúk pár év múlva ugyancsak jobbágyteíken adóznak már. Nyolc zsellérháztartás útját követve látható, hogy a sokác nagycsaládokból áramlottak ki. 14 Többen közülük kontinuus családok voltak, már a 17. század végén is találkoztunk velük a faluban készített összeírásban. Segesdvár is horvát többségű település volt. A tíz egész telken öt magyar és öt horvát jobbágycsaládot látunk. Az önálló háztartásként működő testvérek és fiúk plusz hét adózó családot jelentettek. Hat házas zsellércsaládból öt horvát volt. Jelentős kondíciójú falu, az itt élő sokácok kukoricatermesztése és állatállománya figyelemre méltó, megelőzik a mikrotájban valamennyi magyar és horvát-magyar települést. Gadányban, Miháldon horvát szórvány élt a többségi magyarsággal békében. Szenyért vizsgálva ugyanezt állapíthattuk meg 1712-bcn. Szerencsések vagyunk a Kaposi Districtus forrásaival, mert teljesnek mondhatók, így nemcsak a nemzetiségi populáció, hanem a horvát szórványok is jól láthatók, és természetesen a magyarság is vizsgálható. 1 " A közigazgatási kereten belül a magyarság van túlsúlyban. Nemzetiségi populáció a következő településeken figyelhető meg: Lengyeltóti népes magyar-horvát falu volt. Hatvanegy különböző háztartást írtak össze. Huszonnégy jobbágyot, huszonkét nős fiút vagy önállóan gazdálkodó nőtlen fiút illetve testvért, tizenöt zsellért találunk a helységben. A magyar többségű faluban tizenhat háztartás volt a horvátok kezén. A folyamatosan érkező zsellérek döntő többsége magyar volt. Tótgyugyon és Sáriban horvát szórvány mutatkozott ekkor. Somogyvár magyar-horvát település, amelyben ötvennégy adófizető háztartást találunk, ebből tizennégy horvát volt. Érdekes, hogy Mathias Wolfgang német telepes egymaga élt itt, s még a század hetvenes éveiben is létezett a család Somogyváron. Tikos, Osztopán, Boronka, Lak színmagyar települések. Buzsák magyar többségű falu, amelyben az ötvennégy háztartásból huszonnégy horvát és vend telepes vagy zsellér. A kerület többsége magyar településekből állt, amelyekben szórványként sem fordult elő más nemzetiség. Táskán találtunk három horvát családot, Varjaskéren egy, Tótszentpálon három horvát családot írtak össze. 16 A Szigetvári Districtus ugyanebben az időben a következő populációt mutatja. Üjlak, Kisasszond, Henész, Csokonya, Üjnép, Szentkirály, Péterhida, Csököly, Bajom, Jákó, Szenna, Szentbenedek, Rinyaújlak, Szentmihály színmagyar kontinuus lakossággal bírt. Lábod (Lábad) érdemel említést, mert a 17. század végén két német család került a faluba, akik a 18. század legvégén is itt éltek. Ezek az 1780-ban készült uradalmi összeírás szerint kiterjedt rokonsággal bírtak és igen módosak voltak a faluban. Flórián Zigler tekinthető a család alapítónak, illetve Henrik Lieber. Visonta, Kadarkút, Kisfalu (Kisfalud), Várod, Bürüs, Kálmáncsa, Mercnye, Szentbalázs, Hajmás, Szálacska, Sántos, Kaposkeresztúr (Zselickörösztúr), Cserénfa, Bőszénfa, Gálosfa, Simonfa teljesen magyar népességgel bírt, szórványként sem bukkant fel bennük más nemzetiségű populáció.
