Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - Somogy megyei német nemzetiségű lutheránusság a 18-19. században, küzdelmeik a vallásszabadságért
ezekből telepített le elsőnek." Schmidt János krónikája, felhasználva Kötése egykorú anyakönyveit, a falu szerződését tanulmányozta, és 1730-ra datálta az evangélikus hitélet megindítását, amely szerint azonos volt a telepítés időpontjával. 2 ' Az anyakönyv első oldalai a történeti részt tartalmazták, a letelepedést, az egyházközség, mint fília (?) működésének kezdetét stb. Ha ez így volt, akkor viszont ezt későbbi feljegyzésnek kell tekintenünk. A német telepesek életére és kulturális helyzetére mindenesetre becses forrás, amely szerint 28 első tanítójuk egyszerű ,.homo plebejus" volt. 1734-ben Hildgrut. Több német iskolamester nevét is feljegyezték: pl. Domonkos Haast. 1740-ben találkozunk Hermonius Michaellal, aki tanult ember volt, s egy évvel később már licenciátusként említik. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök világi hatalommal fogott össze, és a vármegye bírósága útján bezáratta Kötcse imaházának (Beethaus) kapuját és eltiltotta a német és más evangélikus híveket annak látogatásától. Michael Hermoniust koholt vádak alapján erőszakkal Karádra hurcoltatta, ahol: ,,1746-ban Apostata infelix factus est", azaz pápistává gyúrták, kényszerítették. A gyülekezet vagyonát a karádi plébános foglalta le magának. Igen sok kérvényezés után 1776-ban kaphattak újra harminc év után tanítót. 29 Schmidt sokat idézett krónikája szerint Kötcse német evangélikus egyházközség, csak a türelmi rendelet után 1783-ban tudott anyagyülekezetté alakulni. A kötései istentisztelet nyelve általában a német volt 1781-1848 között. Mint előbb említettük a kötcsei hívek döntő része a Tolna megyei német gyülekezetek tagjaiból került ki. Tekintettel a Kötésén élő 12 lutheránus földesúrra, minden harmadik vasárnap magyar nyelvű istentiszteletet is tartottak. A gyülekezet kérésére 1812-ben a magyar istentisztelet számát leszállították úgy, hogy minden hatodik vasárnapon és sátoros ünnepen volt csak magyar nyelvű istentisztelet. 30 A németség letelepedése szempontjából Kötése vizsgálata azért is tűnik fontosnak, mert bár nagy presszió nehezedett a német evangélikusságra, a további német bevándorlásnak nem tudták elejét venni. Vonzást gyakorolt a szomszédos megye német lakosságára, amíg csak működött az egyházközség. Ezzel volt kapcsolatban azután a további bevándorlás is. S ha nem is tudtak egy ideig Kötcsére telepedni, noha mint ez a későbbi fejlődés során látható, terület volt elég, de közvetlen közelébe irányulhatott az újabb német betelepedés, így kerültek, kerülhettek Fiadra tolnai falvakból telepes családok, akik szintén mind evangélikus németek voltak. Kötcse az idők során azonban elmagyarosodott, amelyben nem kis szerepe volt annak a nyomásnak, amely katolikus tényezők részéről a 18. század második felében megnyilvánult. Az evangélikus németség értelmiségének (lelkész, iskolamesterek) meggyengítése, üldözése, amely mind vallási, mind közösségi életformájukban látható, nagy szerepet játszott az asszimiláció folyamatában. 1759-1760-ban FLcsenyben telepedtek le Tolna, Baranya megyei evangélikus német családok, de Somogy megye már németlakta települései is adtak újabb bevándorlókat. Annak ellenére, hogy a jelzett esztendők fordulóján huszonöt német család került „hűbéres jobbágyként Ecsenybe, a lutheránus gyülekezet megalapítása sikertelen volt. . . ". 30 / a így az itt élő német lutheránusok a tabi lelkészek szolgálatait vették igénybe, majd újabb nyomás nehezedett rájuk és a bátaapáti (?) plébános filialistájává tették őket. 1781-ben virradt fel számukra a szabad vallás gyakorlatának lehetősége. 31
