Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - Somogy megyei német nemzetiségű lutheránusság a 18-19. században, küzdelmeik a vallásszabadságért

ezekből telepített le elsőnek." Schmidt János krónikája, felhasználva Kötése egykorú anyakönyveit, a falu szerződését tanulmányozta, és 1730-ra datálta az evangélikus hitélet megindítását, amely szerint azonos volt a telepítés időpont­jával. 2 ' Az anyakönyv első oldalai a történeti részt tartalmazták, a letelepedést, az egyházközség, mint fília (?) működésének kezdetét stb. Ha ez így volt, ak­kor viszont ezt későbbi feljegyzésnek kell tekintenünk. A német telepesek éle­tére és kulturális helyzetére mindenesetre becses forrás, amely szerint 28 első ta­nítójuk egyszerű ,.homo plebejus" volt. 1734-ben Hildgrut. Több német iskola­mester nevét is feljegyezték: pl. Domonkos Haast. 1740-ben találkozunk Her­monius Michaellal, aki tanult ember volt, s egy évvel később már licenciátus­ként említik. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök világi hatalommal fogott össze, és a vármegye bírósága útján bezáratta Kötcse imaházának (Beethaus) kapuját és eltiltotta a német és más evangélikus híveket annak látogatásától. Michael Hermoniust koholt vádak alapján erőszakkal Karádra hurcoltatta, ahol: ,,1746-ban Apostata infelix factus est", azaz pápistává gyúrták, kénysze­rítették. A gyülekezet vagyonát a karádi plébános foglalta le magának. Igen sok kérvényezés után 1776-ban kaphattak újra harminc év után tanítót. 29 Schmidt sokat idézett krónikája szerint Kötcse német evangélikus egyházközség, csak a türelmi rendelet után 1783-ban tudott anyagyülekezetté alakulni. A kötései istentisztelet nyelve általában a német volt 1781-1848 között. Mint előbb említettük a kötcsei hívek döntő része a Tolna megyei német gyü­lekezetek tagjaiból került ki. Tekintettel a Kötésén élő 12 lutheránus földes­úrra, minden harmadik vasárnap magyar nyelvű istentiszteletet is tartottak. A gyülekezet kérésére 1812-ben a magyar istentisztelet számát leszállították úgy, hogy minden hatodik vasárnapon és sátoros ünnepen volt csak magyar nyelvű istentisztelet. 30 A németség letelepedése szempontjából Kötése vizsgálata azért is tűnik fontosnak, mert bár nagy presszió nehezedett a német evangélikusságra, a to­vábbi német bevándorlásnak nem tudták elejét venni. Vonzást gyakorolt a szomszédos megye német lakosságára, amíg csak működött az egyházközség. Ezzel volt kapcsolatban azután a további bevándorlás is. S ha nem is tudtak egy ideig Kötcsére telepedni, noha mint ez a későbbi fejlődés során látható, terület volt elég, de közvetlen közelébe irányulhatott az újabb német betele­pedés, így kerültek, kerülhettek Fiadra tolnai falvakból telepes családok, akik szintén mind evangélikus németek voltak. Kötcse az idők során azonban elma­gyarosodott, amelyben nem kis szerepe volt annak a nyomásnak, amely katoli­kus tényezők részéről a 18. század második felében megnyilvánult. Az evan­gélikus németség értelmiségének (lelkész, iskolamesterek) meggyengítése, üldö­zése, amely mind vallási, mind közösségi életformájukban látható, nagy szere­pet játszott az asszimiláció folyamatában. 1759-1760-ban FLcsenyben telepedtek le Tolna, Baranya megyei evangéli­kus német családok, de Somogy megye már németlakta települései is adtak újabb bevándorlókat. Annak ellenére, hogy a jelzett esztendők fordulóján hu­szonöt német család került „hűbéres jobbágyként Ecsenybe, a lutheránus gyü­lekezet megalapítása sikertelen volt. . . ". 30 / a így az itt élő német lutheránusok a tabi lelkészek szolgálatait vették igénybe, majd újabb nyomás nehezedett rájuk és a bátaapáti (?) plébános filialistájává tették őket. 1781-ben virradt fel számukra a szabad vallás gyakorlatának lehetősége. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom