Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században
A SOMOGY MEGYEI NÉMET ÉS SZLOVÁK LUTHERÁNUSOK BETELEPÜLÉSE ÉS KÜZDELMEIK A 18. ÉS 19. SZAZADBAN A nemzetiségi lakosság Somogy megyei betelepülése vizsgálatánál különös figyelemmel kell lennünk a lutheranizmus elterjedésére. A 17. század legvégén és főleg a 18. században a németség, a szlovákság és részben a magyarság Somogyba történő bevándorlása figyelemre méltó összefüggéseket mutat az evangélikus vallású népességnek azon törekvésével, amely során megkísérlik az olyan településre jutást, ahol már egyházközségük megalakult és működött, továbbá a világi földesuraság maga is protestáns vallású, vagy legalábbis toleranciát mutatott a nem katolikus vallású népesség iránt. Ezen motivációk mellett, természetesen a döntő tényező továbbra is az volt, hogy milyen gazdasági és természeti viszonyok jellemzik a telepítést vállaló és kívánó földesúr azon birtokait, amely otthonul fog számukra szolgálni, s a kontraktusba foglalt feltételek kcdvezőck-e? A török megszállás alatt lévő Délkelet-Dunántúl területe a lutheranizmusnak úgy tűnik, nem mindenben kedvezett. A nyugat-dunántúli megyékben gyorsan terjedt a 16. század folyamán, elsősorban Sopron és környékén, ahol 1524ben nyilvánosan elégették a protestáns iratokat. 1530-ban már rendezetten működő evangélikus gyülekezetekről tudunk. Soproni források 1569-ben arról tudósítanak, hogy polgárcsaládok fiai Wittembergben tanultak 1565-ben, azután a városban is megszervezték az evangélikus egyházközséget, német és magyar nyelven hirdették tanaikat, és azonnal három német és egy magyar iskolát állítottak fel. Vas megye északi térségében hatalmas pártfogóknak köszönhetően terjedt a reformáció. Nádasdy Tamás gróf, Török Bálint, Batthyány Boldizsár, az Ostffy család, tekintélyüket, gazdasági erejüket, a kiemelkedő magyarországi reformátorok támogatását, pártolását, nyomdaalapításokat stb. az új tanok terjesztésének szolgálatába állították. 1 Schmidt János kéziratban maradt, s Gerlingen városka könyvtárában őrzött közel kétezer oldalas kézirata igen részletesen feltárta a német, szlovák, magyar lutheránus egyházközségek történetét a Délkelet-Dunántúlon. Űgy jellemezte az itteni helyzetet, hogy előzmény nélküliek e gyülekezetek. Ebben valójában igaza volt, mert az 1680-as évek végén induló újjáépítés és betelepedés, betelepítés során létrejött településekbe beáramló szlovák, magyar, német jobbágyok és zsellérek e térségben és Somogy megyében is, teljesen új népesség, döntő számban nem kontinuus lakosság. A szlovákok a Felvidékről, a németek Hessenből, illetve szekunder telepesként főleg Tolna megyéből, néhányan Baranyából vándoroltak be. Közöttük elterjedt lutheranizmus, reformációs tanokat és ismereteket hozták magukkal előző hazájukból. Tehát Németországból illetve elsősorban Felvidékről.
