Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon

A NEMZETISÉGI LAKOSSÁG BETELEPÜLÉSE SOMOGYBA. A TÖRÖK UTÁNI MIGRÁCIÓ A DÉL-DUNÁNTÚLON Az 1686—1689 között eltelt három esztendőre volt szükség, hogy Baranya és Somogy megyék egész területe felszabaduljon a török hódoltság alól. További egy esztendőre, hogy az egész Dél-Dunántúl is a keresztények kezébe kerüljön, Kanizsa hosszú blokádja után feladott vár elestével.

1 E térségben a népesség jelentékeny része eltűnt egykori falujából. Többségük biztonságosabb helyekre menekült. Figyelemreméltó részük az Alföld különböző városaiban és környékén keresett megélhetést, vagy a túlélésben reménykedve ideiglenesen telepedett le pl. Kecskeméten.

2 Ismert Iványosi-Szabá Tibor kitűnő közleményeiből, hogy Somogy vármegyéből Szobaháza, Monyaros, Tarnóca, Csokonya, Visonta, Zádor, Drávaszentmárton, Bodafalva, Hobol, Varjas, Csököly jobbágyai Kecskemét környé'kére menekültek, részint a létbizonytalanság, részint a nehéz török és keresztény adózás miatt. Ez a migráció a 17. század hatvanas éveitől a felszabadító háború utáni esztendőkig tartott. A népesség csökkenése következett be a 18. század legelején az ún. „rácdúlás" következményeként. Baranya és Somogy katolikus magyar és horvát falvait kegyetlenül végig pusztító fegyelmezetlen szerb határőrvidéki csapatok és irreguláris alakulatok, akiket a császári parancsnokaik képtelenek voltak megfékezni, 1701-1702-ben számtalan faluban bosszúhadjáratuk során megtizedelték a lakosságot.

3 Ugyancsak nagy pusztulással járt Somogy, Baranya és Tolna vármegyékben az 1700-1703 között pusztított pestisjárvány. A népességerodáló erők mellett már közvetlen a felszabadulás éveiben megindult, és szinte permanens áramlássá vált a legkülönbözőbb térségekből a magyar, különböző. horvát népcsoportok és a felvidékről szlovák jobbágyság betelepülése Somogy vármegye pusztává vált falvaiba. Természetcsen Somogy vármegye magyar, és a török megszállás idején ide bevándorolt szláv (szerb, horvát) népesség átélte a megszállást, jelentékeny csoportjai kontinuus telepesekként bukkantak fel az Udvari Kamara 1687. évi összeírásában.

4 A Pécsi Prefektúra Dombói Kerületéhez ekkor közel százötven somogyi település tartozott.

5 A populáció elerőtlenedését több tényező is jelzi. A falvak döntő többségében 1-6 ház állott, amelyekben 1-6 háztartást írtak össze. A töröknek és keresztény földesuraiknak fizetett adóikat rendkívül nagy alaposságai vették számba a kamarai conseriptorok. Az adó mennyisége és a szolgáltatások mértéke jelzi, hogy gyenge kondíciók lehettek. Feltűnően sok a szerb (rác) telepes, akik különösen a hetvenes évektől kerültek e falvakba. A munkateljesítmény alacsony voltára utalnak azok az adatok, melyek szerint a „ . . . visszafoglalás után a keresztény magyar katonák, a lovasság és gyalogság, az itt élő rácok vetették be a földeket..." A bécsi haditanácsi iratok között több jelentés található, amelyben utalás van arra, hogy a hadsereg