Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében
fejlődési képtől eltérő Nágocs németjeinek sorsa. Valamennyi új települő zsellér 1717-1751 között, a kedvezményezett esztendők (hat év volt Nágocson!) lejárta után, nagy részük továbbköltözött. Ugyanakkor az itt élő magyarság nagy része helyben maradt. A korábban megismert nágocsi németek mellé az uradalom újabb zselléreket telepített. Georg Rausenberger, Adam Saller, Georg Lieppel, Balthasar Pulhmann, Michael Seifert, Johannes Klipper, Peter Schivs, Sebastian Faller, Cristophorus Hirspolt. (Több településen találkozunk e kiterjedt család tagjaival. Van konkrét utalás a megyén belüli költözésükre.) 0 Johannes Hepp és Friss! rokonság nemcsak Nágocson található korábban, hanem egy időben három németek lakta somogyi településen is előfordulnak. 10 Zics, mint ez korábbi adatokból látható volt, jelentéktelen pusztája volt a Zichy családnak. A földesúr, Zichy Ádám, uradalmában német lakosságot telepített a negyvenes években. Ezen akció során kerültek 1747-1750 között Zicsre sváb zsellérek. 1751-ben nyolc német zsellérfamíliát és egy magyar háztartást találunk forrásainkban. Tulajdonképpen e telepítés során vált faluvá. A német családok, amelyeket falualapítóként tisztelhetnek utódaik, a következők: Henricus Anrech, Joannes Menkl, Henricus Schneider, Mathias Meyer, Joannes Lippert, Kristóf oros Sey(t), Jakobus Schrenk, Sigismundus Rover. Öt tehenük és tizenkét lovuk volt. Német jellegét a későbbiek folyamán is megőrizte a település. Miklósi az 1720-as évek végén a Perneszy család által telepített német többségű falu. Somogy megye monográfusa egy évtizeddel későbbre teszi az első németek érkezését. A szerző valószínűleg nem ismerte az 1727. évi összeírást, amely pontosan kimutatta a német családokat a községben, amely ekkor Csányi Ferenc sokat idézett tizedösszeírása szerint a Perneszy család birtoka. 11 Miklósi sajátosan fejlődött. A török után pusztahely, 1689 után magyar és szlovák lakosai voltak. A németek betelepítésével vált faluvá. 1751-ben a következő német zselléreket írták össze: Jakob Nilberger, Jakobus Stainpaucher (Steinbacher), Jakob Gerbevich, Caspar Geier (Kheier), Esias Frank, Georg Vist, Andreas Vajnvurm, Joannes Baj tier, Thobias Paumon (Baumann), Michael Preiss, Paulus Scneider, josephus Spendl, Josephus. Sepl, Vitus Espeir, Nikolaus Krein, mind zsellérek. Joseph Sepl fél telkes. Az özvegyeket is regisztrálták, ők a következők: Adami Stainpaucher, Joh. Heinrich, G. Kaller, Adam Pehm, Adam Mosperger. Mint már korábban más nemzetiségi községekkel kapcsolatban utaltunk rá, nem az 1726/28. évi német betelepítés alkalmával feljegyzett családokkal találkozunk most, hanem az 1736-ban beköltözött frankóniai és egyéb sváb családokkal. 12 Pula 1751/52-ben Magyar és Német Pula osztásban került összeírásra. A húszas évek végén gróf Harags uraság pusztái között (Pulya) szerepelt. A század közepén külön adózik: magyar és német lakossága, a település is külön látható az egykorú Somogy vármegye térképén. Pulán (Német Pula) a következő zselléreket találjuk 1752-ben: Gasparus Poveir, Joannes Rainholder, Jacobus Huber, Paulus Reich, Johannes Georg Faikt, Michael Hober (Fluber), Mathias Vermicher, Balthazar Lacht. A többi betelepített német falu zsellérségéhez képest igen nagyszámú állataik voltaik. Különösen szembetűnő, hogy minden családra jutott egy pár ló, ugyanígy ökör, tehén. Nagyszámú sertést írtak össze a következő esztendőben is. Pula (Magyar Pula) magyar zsellérségével összehasonlítva látható, hogy alig van eltérés az állatállományukban.
