Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében

jobbágyként került feljegyzésre. Valószínű zsellérként érkeztek, akik részére az uradalom nagyon, rövid idő alatt negyed telket adott. A század elejétől kontinuus horvát családok a következők: Lukicza, Ivancsics, Debics, Jancsikics, Boskovics. A harmincas évek végén két Boskovics família települt be Szlavóniából zsellérként, most mindkettő fél telken gazdálkodik. Prosics, Ambrusics, Tomisics, Ilisics. zsellércsaládok a húszas évek legvégén már a faluban találhatók, most mind a négy család negyed telkes jobbágyként került összeírásra. A szláv népesség többségbe került, s ez a század legvégén is jellemző. Tótgyugy egykori zsellérfalu, ahol a harmincas években egy-egy telepes élt, a magyar Jónás és a Katies család. 1752-ben azután már tizenegy jobbágytelken és tizenhat házas zsellérrel regisztrálják. Főleg a Jankovics család telepítésével, majd telkek kialakításával vált igen jó kondíciójú horvát-magyar településsé. A kontinuus horvátok mellé 1759-ben Lukics, Bucsanecz, Maries zsellérfamíliák jöttek közvetlen Szlavóniából, Prsza, Nuskar, Plavosics családok vend vidékről költöztek. Az 1767. évi úrbérrendezést követően valamennyi már telken gazdálkodott. . Lengyeltóti magyar-horvát falu. Nem változott a falu nemzetiségi összetétele a harmincas években regisztrált helyzethez viszonyítva. A háztartások száma - sem változott lényegesen. Az viszont szembetűnő, hogy a családnévvizsgálatok alapján a horvát családok elvándorolhattak, s a korábbi telkeikre más horvát nevű betelepülők érkeztek. Négy zsellérből 1767-ben negyed telkes jobbágyok lettek. Somogyváron, rendelkezésre álló forrásaink alapján látható, hogy horvátmagyar jellege nem változott, s a századelő horvát famíliáinak leszármazottai élnek a faluban. A populáció mozgása ellenére a családok többsége megmaradt, sőt új zsellércsaládok érkeztek Verőce megye horvát falvaiból. A Lengyel és Plirej család előszeretettel támogatta a horvát és a vend családok telepítését.' Fájsz pusztáját, amely pár magyar családdal lakott hely már a tizes évek végén, 1751/5.2-ben Dráván túli horvátokkal és magyar zsellérekkel telepítette be.

7 A szlavóniai zsellércsaládok a következők: Vuikovics, Szamics, Boskovics, Tanics, Milkovics. Érdekes, hogy hasonló nevű családok éltek korábban is, szinte azt hihetnénk, hogy szlavóniai rokonaik most követték őket. Ugyanezzel a telepítési akcióval érkezett és települt le Andreas Dornberger német zsellér és Geórg Janecz felvidéki szlovák zsellér. A puszta nyolc magyar család telepítésével falunak tekinthető, amit a bíró választása is reprezentál. 1751-től magyar és horvát bírói vannak. Az úrbéri rendezés végrehajtása után, mindhárom nép zsellérei negyed telken gazdálkodtak, ami korábbi bevezető elemzéseinket támasztja alá. Fíentsei Péter uraság hasonló nevű pusztájából a századfordulóra figyelemre méltó kondíciójú horvát, német, magyar etnikummal lakott falu emelkedik ki, 1749-ben érkeztek a faluba és négy év múltán már telkes jobbágyként kerültek összeírásra, ami jelzi, hogy a kedvezményes esztendők lejártával kerültek vagyonukkal együtt regisztrálásra. A németek: Georg Stangler, Johann Meyhof fer, Johann Saller zsellérek, a horvát famíliák: Matisics, Radanovics, Andrisics, a magyarok a szomszédos Baranya megyéből, a Siklósi distriktusból telepedtek le à' földesúr hívására, a vármegye engedélyével. 1767-ben készült