Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

északkeleti somogy térségében fekvő településeket, de érdemleges különbségeket, sajátosságokat nem tapasztaltunk. Táska, amely régi telepítésű falu a Széchényiek birtokában, fele-fele arányban mutat magyar illetve horvát népességet. A falun belüli gazdasági kondíciókat vizsgálva eléggé kiegyensúlyozott vagyoni viszonyokat tapasztalhatunk. Varjaskér, később elhorvátosodott falu, most magyarnak írták össze. Tizenöt magyar telepes jobbágy élt a faluban, az öt zsellérháztartásban is csak magyarokat tüntettek fel. Az Esterházyak régi telepítésű faluja Tótszentpál (Szentpál), ahol harminckét jobbágyháztartást jegyeztek fel 1728-ban. Mindössze három horvát família maradt a településen, elvándoroltak ismeretlen helyre a korábban itt élt horvát nemzetiségű zsellérek. Persies, Szávics telepes jobbágycsalád azonban megkapaszkodott a faluban, Atalks Varjaskéren élő zsellér, de Szentpálban bérelt szőlőt, és itt került összeírásra még tizenegy magyar varjaskéri zsellérrel együtt. Sári a Hunyadi család ,.régen telepített birtoka". Tizennyolc családot írtak össze. A telkes jobbágyok mind magyarok. A három vagyon nélküli zsellér közül a házas német volt: Michael Schiffer. A szőlőhegyben összeírt bérlők mind magyarok, akik telekkel rendelkeztek Varjaskéren, Tótszentpálon, Kisgombapusztán. Ök a későbbi bevándorlók Sáriba. Ádánd a Pcrneszi család uradalmának faluja. Régi telepítésű helység, amelyben huszonkét háztartást jegyeztek fel, a nemrég beköltözött zsellérek is mind magyarok. Szőlőhegyén azonban négy horvát család élt. Sorsukat figyelemmel kísértük, nem kerültek a faluba később sem, valószínűleg a megyén kívülre vándoroltak el, mint mozgékony horvát zsellértársaik, nagyon sok esetben Baranyába kerültek, ahol jelentős számban éltek már rokonaik.'

9 Faluhídvég (Hídvég Falu), amely a Batthyányiak birtoka, ugyancsak régi telepítésű magyar lakosságú falu volt a török utáni benépesítése óta. 1727 vagy 1728-ban Georg Hencz hesszeni német telepes került a faluba. A kedvezményes évek lejárta után elvándorolhatott, mert 1731-ben már nem tüntették fel sem őt, sem a családjából senkit. Városhidvég (Hidvég Város) a Batthyányiak régi telepítésű magyar faluja volt. Már a török után közvetlenül visszatérő magyar lakosság mellett találhattunk néhány horvát családot, akik azonban 1719-ben már továbbvándorolhattak. Negyven magyar telepes jobbágy mellett nyolc nemes is élt a településen, nem sokkal jobb helyzetben a jobbágylakosságnál. A népesség dél-dunántúli körforgásának kisebb-nagyobb jelenségeit továbbra is megfigyelhetjük most. A Tolna megyei Kétyről és Iregszemcséről (Üregh) tizennégy magyar zsellércsalád telepedett le, egyelőre a falu szőlőhegyén műveltek szerződéssel területeket. Névelemzésekkel állapíthattuk meg, hogy tizennégy éven át viselték e nehéz sorsot, nem tudtak, vagy nem is akartak a faluba telepedni. Ugyanezen tolnai magyarok bevándorlási és életszisztémájával azonos sorsú három német (sváb) családot is összeírtak. Johann Werner, Wolfgang Kreutz, August Sleegel zsellérek egy évtizedig itt éltek. 1731-ben azonban továbbvándorolhattak, mert sem a faluban, sem a környékén, de egész Somogy vármegyében nem találhatók, vagy Tolnába vagy Baranyába költözhettek.