Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - Somogy megyei népesség elvándorlásának jelenségei az 1717—1718. esztendőben

(Kis) Dorogra, négyen - közöttük egy horvát család - Szentgyörgy várat választotta következő Lakóhelyül.

32 Kálmáncsáról elvándorolt három magyar jobbágy Nagyváty, Nagypeterd, a harmadik ismeretlen Baranya megyei községben telepedett le. Darányból, valószínűleg két horvát telepes, három év után, elvándorolt. Az összeíró szerint az egyik „Trans Danubium", a második család „In Croatiam" távozott. Barcsról ugyanekkor három horvát jobbágycsalád Mindszent községben telepedett le, amely az összeíró szerint Horvátországban feküdt.

33 Péterhidáról Szabó György a horvátországi Otrovaneezbe vándorolt.

34 Babócsa öt telepes horvát jobbágycsaládja visszavándorolt régi hazájába az előbb már említett Otrovanecz faluba, ketten Dernik nevű helységbe.

35 Verőce vagy Várasd megyében fekvő Verje (Virje) volt a végállomás a Petro Mihalec horvát jobbágycsaládnak. Érdekes, hogy a színmagyar Ssurgóról három horvát telepes család elvándorlását regisztrálták - akik igen rövid ideig élhettek ott, mert a domesticában nem is szerepeltek már. - A csurgói horvátok közül ketten Verje (Virje) nevű faluba távoztak, a harmadik család vándorlási célja csak Horvátországot jelölte meg, valamiért nem is utaltak közelebbi településre. Nagymartonból egy zsellércsalád Zalába, a másik Baranyába települt át célfalu megjelölése nélkül. Nagymartonból még egy magyar család is elvándorolt a Baranya megyei Homorúdra. Porogról és Beleznáról Horvátországba vándoroltak többen a rövid ideig e falvakban élő horvát zsellérekből. Szentmiklósról két magyar jobbágycsalád fogott vándorbotot. Miháldról Mathias Weiss német zsellér és Georg Relic, valamint Matho Setovics (Szetovics) jobbágyok költöztek el jobb élet reményében. Az első kettő Zala megyébe, a harmadikuk Horvátországba vándorolt. A Zala megyébe indulók azután Galamboson települtek le. Tomo Szetorics Tories faluba, Verőcébe költözött el családjával együtt.

36 Magyarújfalu két jobbágya Pest megyét választotta új hazájául, a célközség megnevezése nélkül kerültek összeírásra. Gyöngyösmellékről ugyanilyen úti céllal két magyar jobbágycsalád indult el 1717 utolsó hónapjában. 1718-ban Okorágról ismét nagy elvándorlást figyelhetünk meg. Két személy Tolna megyébe Bonyhádra, tízen Baranyába költöztek. Pécsváradra, Vajszlóra, Bánfára egy-egy család, Monosokorra két telepes, Nagycsányra, Dencsházára és Marócsára vezetett a többiek útja, valamennyien magyar jobbágycsaládok voltak. Sellyéről továbbvándorolt három magyar telepes Iványiba, Dencsházára, Drávakisfaluba. Baskiról úgy vándoroltak el 1718-ban, hogy alig maradt lakossága. Nyilván áldatlan állapotok lehettek, mert az ismert települések egyike sem néptelenedett el ilyen mértékben. Siklós, Harkány, Luzsok, Mindszent, Vejti, Kemse volt az elköltözők végállomása. Valamennyien magyarok voltak. A Pécsi Káptalan e birtokán a következő esztendőkben is nagy migráció figyelhető meg. Drávafokról Dencsházára és Bogdására került két magyar család, újak nem érkeztek ebben az esztendőben. Lakócsáról 1718-ban öt magyar jobbágycsalád a szlavóniai vándorlási fő térségbe költözött, a Verőce megyében fekvő Vaska településre. Potonyból Joan Boso, Joannes Posta ugyancsak szlavóniai úti célt választott, a falu nevét a conseriptor azonban nem jegyezte fel. Gige jobbágycsaládjai Földvárról az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan, továbbköltöztek is-