Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
Somogy megye nemzetiségi településeinek gazdálkodásáról
vallási összetételű települések lakói gazdaságilag és kulturálisan is kölcsönösen hatottak egymásra . . " 2,ï Dankó Imre szerint is a . . . XVIII-XIX. századfordulói dunántúli árucserének, amely szükségszerűen nemzetiségi is lévén, rendkívül fontos interetnikus jelentősége volt. . . "-' A Dráva bal parti régióiban - Fényes és Vályi rengeteg utalást tett erre vonatkozóan - a horvátok állatkercsíkedelme, több település bortermelése Szlavóniával, Muraközzel, Isztriával, sőt délnyugateurópai térségekkel ismert volt. A nemzetiségek a rendkívül erős magyar környezetben gazdaságilag és lényegében népiségükben is, zavartalanul fejlődhettek. Ugyancsak Szili Ferenc állapította meg monográfiájában, hogy „ .. . E tájon évszázadokon keresztül békességben éltek a különböző nemzetiségi csoportok ... A XVIIT-XIX. század forduló . . . e tekintetben még a béke korszaka volt . ." 28 A horvátság a Dráva menti térségekben annak is köszönhette a fejlődését, hogy a megye életében oly jelentős vásárok 50%-át e térségben tartották. Berzence, Babócsa, Barcs jelentős horvát népességgel bírtak, s a vásárok itt a legerősebbek, leglátogatottabbak. Az ún. „Somogyi alsó postaút" a Dráva mente térségét még a tranzit kereskedelem előnyeiben is részesítette. így teljesen természetesnek tűnik, hogy mind a 18. mind a 19. században e térség horvát és magyar településein az állattenyésztési ágazat kiemelkedő jelentőséggel bírt (marha, juh, sertés). A regionális áruforgalom központi helyei a vásárok voltak. A nemzetiségi mikro régiók Somogy megyében meglehetősen előnyös helyzetbe kerültek. 2 " A 19. század első felében a következő települések jutottak frekventált helyzetbe: Babócsa, Barcs, Mike, Szulok, Ádánd. Nágocs, Berzence, Szigetvár, Mozsgó, Mike. Szulok és Mike német település ,, . . . felzárkózását szorgalmas német lakóinak köszönhette, ezekben a mezővárosokban messze földön híres dohányt termesztettek, de a mezőgazdasági kultúrájuk általánosságban is magasszínvonalú volt". 30 A vármegye dohánytermesztésében a fő szerep a német nemzetiségi községeknek jutott. Kötcse német-magyar népességű település volt, ahol a dohányt a németek termesztették. Bonnya magyar-német település, ahol hasonlóképpen a németek jártak a dohány termesztésében az élen. Miklósinál már korábban említettük a dohánytermesztést, mint vezető ágazatot. Ecseny és Mocsolád német lutheránus parasztjai jelentős dohánytermesztők. Németújfalu, Gadács, Varjaskér mint Somogy megyei dohánytermesztő helyek szintén ismertek voltak. A „szakértelmet kívánó dohány művelését a jobbágyok csak egy szűk csoportja vállalta magára, Somogyban és a Dunántúlon is főképpen a német telepesek termesztették . . . " 3l A dohány tehát speciális termesztési ágazatnak számított, amelyben az általunk felsorolt német falvaknak jutott extra jövedelem. A német falvak intenzív termelési módszereiben nagy szerepet játszott munkaértékrendjük. A családi fölhalmozás egyedülállóan szigorú szisztémája, amely nem kímélte a kondíciót, sőt az egészséget sem. A vizsgálatba vont horvát falvakban is kialakultak olyan termelési specialitások, amelyek folyamatosan jó jövedelemhez juttatták őket és a többségük-
