Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
Somogy megye nemzetiségei az 1830-1840-es években - Somogy megye nemzetiségei az 1849. és az 1853. évi összeírásokban
Helység neve Ör, Asszonyvár, Visszafolyó, Légrádi Szőlő 230 327 — 538 13 — 6 Belezna, Berek, Malmok, Kakonya 420 602 602 950 54 — 18 Belevár 143 300 300 431 — — 12 VII. MARCZALI JÁRÁS Bize — 464 — 461 — — 3 Tóth Sz: Pál — — i ;í>4 964 — — — Varjas Kér — — 754 743 — — 11 Táska — — 73 3 75 3 — — — Az 1853-ban készült összeírás és Vörös' László 1849-ben szerkesztett kimutatása, Fényes Elek művében szereplő lélekszámok, az 1850. évi hivatalos népszámlálás adatai, kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak, ha településenként hasonlítjuk őket össze. Mivel a falvak népessége, a pusztákról történő csendes beszivárgással, vagy pár család beköltözésével, a beházasodásokkal, földesúri telepítésekkel még mindig állandó változásban volt, ezért a különbségekre ezeket a jelenségeket magyarázatul elfogadhatjuk Vannak azonban települések, ahol rendkívül nagy különbségek mutatkoznak, ezért itt egykorú adatközlési hibákra, tévedésekre kell gondolnunk. A felsorolt források arra azonban megfelelnek, hogy a nemzetiségi lakosság arányait, a települések népességének etnikai fejlődéstendenciáit megrajzoljuk. Az 1853-ban készült összeírás Vörös László, Fényes Elek statisztikájával szemben már rávilágít több fontos tényezőre. Mindenek előtt kimutatta valamennyi településnél a szórványokat, sőt azt is, ha csak egyetlen lélek fordult elő, akinek nyelve, vagy vallása különbözött a többségétől. Tehát a modern polgári kori népszámlálások szisztémáját láthatjuk megvalósulni. Ennek köszönhetően láthatjuk, hogy a döntő többségében magyar vármegye településeinek egyharmadában találhatók a 18. század végi és a 19. század első felében Somogy vármegye különböző településeire érkezett német, szlovák, horvát, vend betelepülők. A Somogy megyei németségre vonatkozóan rendkívül fontos utalást tehetünk az 1853. évi összeírás tendenciákat mutató 2 '' tényezőinek vizsgálatánál. Mindenek előtt fontos jelenség, hogy a Tolna vármegyével határos karádi és igali járás hatvanegy településén éltek németek. Kötcse, Pusztaszemes, Kiskapoly, Zics, Nágocs, Miklósi, Kára, Szorosad, Döröcske, Bonnya, Mocsolád, Gadács, Szil valamint Büssü tisztán német illetve német-magyar települések. Ezek korábban is hasonló struktúrát mutattak. Száztizenkét faluba 1800-1850 között kerültek németek, akiknek lélekszáma 1-90 között alakult. Az erős német etnikumú falvakba azután lassan beszivárogtak, tévedésbe ejtve sok későbbi kutatót, akik asszimilációjukra gondoltak. A zsidóság lélekszámának növekedését is megfigyelhetjük a közlésre kerülő összeírásból,
