Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségei az 1830-1840-es években - A nemzetiségi települések fejlődése a 19. század harmincas és negyvenes éveiben

SOMOGY MEGYE NEMZETISÉGEI AZ 1830-1840-ES ÉVEKBEN A nemzetiségi települések fejlődése a iq. század harmincas és negyvenes éveiben A iS. századi nagy telepítések korszakának lezáródása után azt gondolhatnánk, hogy vizsgált területünk népességének migrációja megállt, vagy legalábbis olyan mértékben csökkent, amivel foglalkozni sem érdemes. Ezt támasztja alá a szakirodalom is, mivel egyáltalán nem, vagy csak alig foglalkozott az 18201850 között végbement telepítésekkel, a népesség nemzetiségi változásaival. Somogy megye eddig megismert nemzetiségi településhálózatának szerkezetén a szabadságharc és polgári forradalom, és a neoabszolutizmus időszakáig azonban még igen fontos változások következtek, ezeket vázoljuk fel e fejezetben. Forrásaink a következők: 1848-ban készült el Vörös László Somogy megye főmérnökének nemzetiségek és vallás szerinti népesség összeírása, amelyet elsősorban egyházi sematizmusok, a plébániák adatszolgáltatásai, valamint a járási főbírók kiegészítései alapján ismerünk.

1 1853-ból való a karádi, a kaposi, marcali, szigetvári, valamint az igali járások nemzetiségek és vallás szerinti összeírása. Ennek külön jelentőséget ad, hogy a puszták is szerepelnek a különböző nemzetiségű népességeikkel.

2 Figyelembe vettük Fényes munkáit, amelyek az 1850. évi állapotot elemzik, s tudjuk, hogy az 1850. évi népszámlálás adataival, továbbá egyházak hatalmas adatszolgáltatásaival készült el, kiegészülve az egykorú közigazgatás (járási főbírák) által adott népességi adatokkal.

3 Utalnunk kell arra, hogy a három forrás közül az 1853. évi összeírás nem teljes, mert a délnyugati régiót vagy nem készítették el, vagy később került erre sor. Az iratok között azonban nem lelhető fel. Egyedülálló jelentőséggel bír Vörös László összeírásához az általa készített: „Rajzképe Somogy Megye VII járásra feloszlott területének" című többszínnyomásos térkép. Az összeírásnak megfelelően a térkép valamennyi falut, a hozzájuk tartozó pusztát ábrázolja, továbbá az egykorú úthálózatot, vízföldrajzi adatokat. A települések piros színnel a magyar etnikumot, sárgával a somogyi németséget, kékkel a „szláv" populációt jelzik. A „szláv" jelzés azonban nem teszi lehetővé a térkép alapján a megkülönböztetéseket. így a horváton belül a népcsoportokat, tehát a sokácot, bosnyákot, bunyevácot. Ugyancsak nem lettek megkülönböztetve a vendek és a szlovákok sem. Az összeírás és a térkép együtt viszont rendkívül nagy jelentőségű forrás a nemzetiségek területi elhelyezkedésének áttekintéséhez. Külön figyelemre méltó, hogy a nemzetiségek településen belüli elhelyezkedését is ábrázolta Vörös László. Gondosan ügyelve arra is, hogy a színek egyben a falun belüli lakóhelyük tájolását is hűen mutassák. Nemzetiségi falvaink településszerkezeti képe, a József-kori katonai térkép, az 1802-ben kiadott szí-