Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

VI. A vármegyei autonómia korszaka (1860. okt. 20—1861. nov. 5.) - 2. A megyei bizottmány megalakulása és működése

Gondot jelentett az 1848 előtt működött árvaszék újjászervezése, mert az árvaszéki iratok még mindig a cs. kir. hatóságoknál, a megye számára hozzáférhetetlen helyen voltak letétbe helyezve. Jankovich főispán Vayhoz intézett levele ismét arra világít rá. hogy „a félalkotmányosság zavarai közepette" a megye nem oldhatja meg feladatát: „Fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a nemzet alkotmányos törvényeit s jogait még mindig csak homeopathikus cseppekben kapja, s midőn az alkotmányosság egyik fő garantiája az. hogy a nemzet szabad kezekkel intézkedjék ön sorsa és belügyei felett, a mi kezünk még most is kötvék az ügykezelés minden ágában..."

292 A január 16-i leirat általánosan elutasító fogadtatása arra késztette a konzervatívokat, hogy más módszerekkel próbálkozzanak. A fő problémát Vay szerint az jelentette, hogy a megyék „a még fennálló ideiglenes intézmények törvényességének meddő kérdéseivel foglalkoznak", ezáltal a közigazgatás napi folyamata szenved csorbát. Személyes találkozóra Pestre invitálta a főispánokat azzal a céllal, hogy „... egymással kölcsönösen tisztába jöjjünk". A február 14-i értekezleten Vay „lemondással fenyegetőzve" igyekezett a főispánokat rávenni arra. legalább az országgyűlés összeüléséig lépjenek fel a rendzavarások megakadályozására, az adófizetés zökkenőmentessé tétele érdekében.

293 A cél érdekében visszatérő motívumként alkalmazott érv az uralkodó „atyai jóakaratának" hangsúlyozása. Néhány héttel később, március 8-án a kancellár levélben is megfogalmazta a követendő eljárást: Azt szorgalmazza, hogy a főispánok mindenek előtt saját magatartásukkal mutassanak példát, majd tekintélyüket felhasználva a megyebeli közbirtokosokat serkentsék adófizetésre. így remélni lehet, hogy a köznép „a tekintélyesbeknek példáján indulva" szintén visszatér kötelessége teljesítéséhez.

294 Az eredménytelen kísérletek hatására született meg 1861 tavaszán a helytartótanács 19193. sz. rendelete, mely szerint az adó „kivetése és behajtása O felsége elhatározásánál fogva közvetlenül a cs. kir. pénzügyigazgatásokra ruházhatott át. melyek azt ... önállóan és szükség esetében katonai hatalom közbejöttével is eszközlendik."

295 A rendeletet a megyék és városok általános fölháborodással fogadták. Torna vármegye szerint ez „valóságos gúny és kihívás a fejedelmileg összehívott országgyűlés ellenében".

296 Arad megye „újabb bizonyságot lát arra nézve, hogy az alkotmányos élet újra folytatására felhívó múlt évi October 20-a óta sem szűnt meg az absolut uralom önkény rendszere".

297 Torontál megye szerint a rendelet háromszoros törvénysértést foglal magában: „Megsérti az országot sarkalatos jogaiban, mert csupán a törvényesen egybegyűlt országgyűlés határozhatja meg a fizetendő adó mennyiségét. Megsérti önkormányzati jogában a megyét, mert adóbeszedési jog és kötelesség egyedül a törvényhatóságot illeti. És megsért természeti jogában minden egyest, mert hajléka szentélyét erőszakos feldúlással fenyegeti." A rendelet kibocsátásával egyidőben már megindult az a nagyszabású adószedő-hadjárat, amely májusban érte el tetőpontját. Májusban Somogyban is több katonai akcióra került sor. Kaposváron május 20-án jelent meg két századnyi katona öt tiszt vezetésével. 8-8 fős csoportokban megszállták a kijelölt házakat és olyan „írásbeli meghagyást" adtak át a gazdáknak, hogy a katonákat mindennel kötelesek ellátni, amíg a hátralevő adót be nem fizetik. Két napig tartózkodtak a városban „s azután az erőszaknak ellent nem állhatván, az adó