Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
V. A definitivum időszaka (1854. máj. — 1859. szept.) - 2. A közigazgatás definitív rendezése
szorítják őket. Irataikkal igazolták (1767. évi összeírás, kötései funduális könyv), hogy úrbéri zsellérek s így „a törvény jótékonysága reájok is kiterjedvén úri szolgáltatásokkal nem tartoznak". A kötései curiális zsellérek szolgáltatási kötelezettségét 1850 őszén tárgyalta a karádi járásbíróság. A per a zsellérek elmarasztalásával végződött, megállapítva, hogy „az úrbéri váltság jótékonysága alá nem tartoznak s az eddig szokásban volt tartozások teljesítésére köteleztetnek". Hosszú perbe keveredtek a mikeiek is földesurukkal Somssich Imrével. 240 Sérelmeik régi keletűek voltak, gyökerei még a század első évtizedére nyúltak vissza. Az akkori földesúrral Somssich Pongráccal kötött szerződés értelmében akkor telepedtek le ezen a mocsaras, bozóttal, sással benőtt területen, s tették megművelhetővé a földet. A Somssich Pongráccal kötött szerződés a mikeiek számára kedvező feltételeket tartalmazott, szabad faizást. legelőhasználatot. A mikeiek most azt panaszolják, hogy Somssich Pongrác az eredeti szerződést meghitelesítés ürügye alatt visszakérte és később egészen más értelműt adott ki. amelyet ők elfogadtak ugyan, hiszen „wer konnte gegen den máchtigen Grundherrn. ohne Kerker zu fürchten. auftreten"-. Somssich Pongrác halála után tovább romlott a helyzetük. Fia, Somssich Imre elvette valamennyi földjüket, legelőjüket, házhelyeiket felmérette, kárt okozva ezáltal gabonájukban. — „er entriss uns mit einem Wort alles." — Azt kérik most a mikeiek. hogy a megyefőnökség a házukat s házhelyüket saját tulajdonnak ismerje el s a szabad legelőhasználatot engedélyezze. Somssich Imre védekezése alaptalannak minősíti a panaszkodók kérelmét s a Somssich Pongráccal kötött szerződést veszi alapul, amely a mikeieket úrbéri javadalomból kizárta s eleve úgy tekintette őket mint pusztai zselléreket. És amikor ő mérnökkel felmérette a mikéi határban levő földjeit, ez csak saját gazdagságának rendezése miatt történt. Egyébként is „mindenki tulajdonában szabadon rendelkezhetik és jogában áll a magáét tetszése szerint, amint hasznosnak látja, elintézni". Somssich érvelése alapján hozza meg végzését a megyefőnökség és utasítja el a mikeiek panaszát, sőt mint vesztes félt. kötelezi őket a nem csekély perköltség megfizetésére, hiszen „a hasztalan zaklatott félnek a költségei a vesztes fél által megtérítendők". Hiába fellebbeztek Mike község elöljárói a soproni kerületi főispánhoz, a május 19-én hozott döntés másodfokon is megerősíti a megyefőnöki határozatot. így ebben a konkrét esetben is az a tendencia érvényesült, hogy vitás kérdésekben a hatóságok mindig a parasztság kárára döntöttek, állandósítva ezáltal a paraszti elégedetlenséget jelző mozgalmak szűnni nem akaró sorát. 241 2. A közigazgatás definitív rendezése Nemcsak a köz- és vagyonbiztonság hiánya illetve a parasztok mozgolódása okozott gondot a megyei hatóságoknak, egyre nehezebb lett a rendkívüli módon felduzzadt adminisztráció zökkenőmentes intézése is. Egy kimutatás szerint 1850-ben 2907 ügyet intéztek a megyei hatóságok, ez a szám 185l-re 6294-re. 1852-re már 9227-re ugrott. Jellemző, hogy a megye 1851-es költségvetésében rendelkezésre álló 96 320 Pft összegből 21 600 Pft-t emésztett fel az államigazgatásban dolgozók bére. 18 680 Pft-t a csendőrség. 9 400 Pft-t pedig a mintegy 350
