Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

IV. Az új közbiztonsági szervezet kiépítése - 2. A csendőrség megszervezése és működése Somogyban

jelenthette, hogy így „a hadnagy úron kívül az egész csendőrség száma a városházában lenne elszállásolva, minden szükséges kellékekkel u.m. áristommal. magazinummal. irodával és konyhával ellátva..."

214 Az előírt felszerelések beszerzése rendkívül nagy terheket rótt a helységekre. A soproni kerületi főispán 1852. július 9-én kiadott rendeletében kimutatást kért azoknak a községeknek jövedelméről, kiadásairól, a községi pénztár jelenlegi állapotáról, ahol csendőrlaktanyákat állítottak fel.

213 A kimutatás elkészítésének célja annak megállapítása, hogy a csendőrség még hiányzó felszereléséhez szükséges összeget az illető községek képesek-e előteremteni? Nézzük meg néhány példát annak illusztrálására, hogy milyen terhet jelentett az egyébként is eladósodott községek számára ennek az igen nagy karhatalmi bázisnak a fenntartása: Kaposvár mezővárosa az 1851/52-es költségvetési évben 10 épülettel. 39 hold szántóval és 61 hold réttel rendelkezett, jövedelme 3 459 Pft 46 Kr-t. kiadása pedig — amelynek nagy része a hivatalnoki kar ellátásából adódott — 7 416 Pft 58 Kr-t tett ki. Mivel a város jövedelme a szükséges kiadások fedezésére nem volt elegendő, a hiányzó összeget a város elöljárósága a lakosságra vetette ki. A város pénztárában az adott időpontban mindössze 75 Pft 34 Kr volt. „Ennek következtében Kaposvár Mezőváros Elöljárósága, mivel városunk anélkül is nagy költségekkel vagyon terhelve, alázatos nyilatkozatát oda terjeszti, hogy a cs. kir. csendőrséget meg kívántató felszerelésekkel a város maga tehetségébül. ha csak valamely részrül segedelem nem nyújtatik. ellátni képtelen."

216 A megye többi területén sem volt jobb a helyzet. Kovács Pál a szigetvári járás főbírája azt jelentette, hogy a járásban található Szigetvár. Barcs. Némctlad és Lakócsa helységek közül a hiányzó felszerelés előteremtésére egyik sem képes. „Barcs. Németlad és Lakócsa helységeknek köztudomású egyéb mint kocsmajövedelmc nincs. Szigetvár mezővárosa pedig az adósságokkal terhelt állapota miatt erre képtelen.""

17 Az igali járásban „minden csendőrállomási helység úgy nyilatkozott, hogy ő a yéle kötött és a csendőrök bútorait illető szükségleteit saját jövedelméből fedezni nem képes.

218 A községek pénztárainak állapotára vonatkozóan ezt jelentették a járási szolgabírók: Somogyváron „a közpénztárban immár semmi nincs". Várdán: „a közpénztár mint rendesen máskor, úgy most is üres". A sort folytathatnánk valamennyi helység felsorolásával. Nem maradt más hátra, mint újabb adóssággal megterhelni a költségvetést s ezzel növelni a lakosság terheit. Eredménnyel járt-e ennek a hatalmas, nagy költséggel működő karhatalmi apparátusnak a működtetése, javult-e a köz- és vagyonbiztonság a megyében? Ugyanezt a kérdést veti fel Csorba József 1857-ben megjelent könyvében, visszapillantva az 1850-es évek elejének állapotaira: „Kevesebb-e a bűntény Somogyban az új rendőrség s az új fenyítőrendszer mellett? — Úgy hiszem csalódás nélkül, bár fájdalmas szívvel nemet kell mondanom."

219 Bach maga is bevallani kényszerült, hogy az új közbiztonsági szervezet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket s ezért minden felelősséget az „elégületlen, garaboncziáskodó magyar közönségre" igyekezett hárítani. A közbiztonság megrendülése országosan tapasztalható volt. az elégedetlenség elsősorban a csendőrség ellen irányult: „A csendőrségi testület ellen több helyen ellenszegülések tapasztalhatók, s ennél