Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 4. A forradalomban részt vett személyek elleni megtorló intézkedések

Ezek az intézkedések Haynau utasításaihoz kapcsolódnak, aki a császári és a cári seregek által megszállt magyar területekre kinevezendő császári biztosok feladatává tette, hogy mindenkit tartóztassanak le „kik a pártütők által eszközül használtattak", továbbá gondoskodjanak arról, hogy ne csak a városi és megyei tisztviselők, „hanem a lejebb szolgálatból u.m. esküdtek, jegyzők, falusi bírák, tanítók ... fenntartva bűnösségük mértékétől függő további bánásmódot. ... tüstént bocsáttassanak el".

120 Július 1-én jelent meg Haynau „proklamációja". amely intézkedik a rögtönítélő bíróságok felállításáról és működéséről, az azokkal szemben alkalmazott eljárásról, akik a „magyar pártütéssel" kapcsolatban álltak, vagy azt támogatták. Somogyban december folyamán három helyen: Csurgón (elnök: Hochreiter Ambrus). Kaposváron (elnök: Bogyai Elek). Igáiban (elnök: Kacskovics Mihály) került sor rögtönítélő bíróság felállítására. Ennek eredményeként sokasodtak az önkény bosszúját jelző megtorló intézkedések. Az önkény egyik első áldozata a később világhírnévre szert tett utazó és természettudós Xantus János volt. aki hadnagyként vett részt a Dráva vonal védelmében később a pákozdi csatában. 1849 őszen került az osztrákok fogságába, akik Königgrátzbe internálták, majd közlegényként besorozták az osztrák hadseregbe. Családja közbenjárására leszerelték ugyan, de Habsburg-ellenes kijelentései miatt Prágában ismét őrizetbe vették. A fogságból Londonba menekült, ahol — a fennmaradt források szerint — emigráns körökben igen aktív szerepet játszott, míg 1852-ben áthajózott Amerikába.

123 ítélkeztek Berzsenyi Farkas. (Berzsenyi Dániel fia) Noszlopy által kinevezett megyei alispán ügyében aki „a felségsértő kormánynak hűséget esküdött, a megyét a pártütők szellemében vezérletté, június 1-énelnökösködvén az uralkodó családot száműzöttnek nyilatkoztatta és ekkor a császári hadsereg ellen egy védsereg alakítását javallta és ezen indítványát végzésre emelte és életbe léptette, a forradalmi kormánynak mint köztársasági szelleműnek bizalmat szavaztatott... Noszlopy pártütő táborában személyesen megjelent. Mindezen felségsértő és pártütő tettei miatt..." elrendelték Berzsenyi azonnali letartóztatását és javainak zár alá vételét.

124 1850 februárjának végén került a hírhedt Újépületbe. További sorsáról csak annyit tudunk, hogy néhány hónap múlva „szabadon bocsátása felsőbb helyen elrendeltetett". Hátralevő éveit rendőri felügyelet alatt, a közügyektől visszavonulva Niklán élte le. Elfogatási parancsot adtak ki Molnár József. „Noszlopynak tevékeny cimborája" ellen, aki Kaposváron elszállásolt császári katonákat „borral felhevítve, vélek Kossuthot éltette... és őket esküjök elleni hívtelenségre bírni igyekezett." Molnár „néplázító és a felkeléskor tüzes szereplő volt" — ad nagyobb nyomatékot Augusz az elfogatási parancsnak.

l2> „A rögtön ítélő eljárásnak helye van mind azok ellen, kik a Debreceni pártütő gyülekezet f.é. April 14-ki felségsértési határozatában, mclly által Magyarországnak az Ausztriai monarchiátóli tökéletes elválása kimondatott, részt vettek" — fogalmazta meg Haynau július 1-i proklamációja. Ennek szellemében különösen nyomasztó volt a helyzete Fekete Lajos és Záborszky Alajos képviselőknek, akik részt vettek a debreceni országgyűlésen a trónfosztó határozat meghozatalában. Ügyükben a haditörvényszék júniusban hozott ítéletet, mely szerint mindkét képviselőt vagyonának elkobzása mellett kötél általi halálra ítélték. Ekkor azonban már Haynau uralmának is megvoltak számlálva a napjai s a képviselők elkerülték az ítélet végrehajtását.

127