Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 3. Somogy közigazgatási intézkedései a forradalom tárgyi emlékei ellen

A megye valamennyi járásában működött járási orvos illetve szülésznő (L. 3. sz. melléklet). A járási orvosok feladata nemcsak az egészségügyi teendők ellátása volt. hanem a gyanús halálesetek körülményeinek kivizsgálása is. Fizetésüket egységesen évi 300 Pft-ban állapították meg, a szülésznők fizetése évi 200 Pft volt. A megyei hivatalnokokhoz viszonyítva igen alacsonyan állapították meg a járási orvosok fizetését és még ezt sem folyósították rendszeresen, ennek pedig az orvosi munka látta kárát. Idézet Patzkó György karádi orvos kérvényéből: „... kérem alázatosan a N. Megyei hatóságot, méltóztasson hivatalosan intézkedni, hogy a még 1852-ik esztendőben véghez vitt himlő oltásért járandó díjjak már egyszer utalványoztassanak, mert a himlőoltást legnagyobb szorgalommal nem tsak a járási orvosok által, hanem a privát segéd orvosok által is tellvesítettük és a járandóság olly későn utalványoztatik. mely okul szolgálhat a privát orvosoknak, hogy a himlőoltástúl magokat vissza fogják venni és a himlő oltás nem olly szorgalommal és kiterjedésben fog tellyesíttethetni a mint a magas kormány az minden esztendőben parancsolja." Több megyei hivatalnok is kérte panaszos levelében fizetésének megjavítását. Egyetlen esetben bukkantunk azonban annak nyomára, hogy a kérést a számvevőség megvizsgálta és úgy találta, hogy „igen méltányos leend némüleg bére megjavítását eszközölni". Ez az eset Knezevics Lajos megyei nyomdász kérvénye, akinek a fizetését még az 1836-ban állapították meg évi 320 Pft-ban. 1852 szeptemberében írt kérvényében így panaszkodik: „... fizetésemből alig marad annyi, hogy családomat a mindennapi elkerülhetetlen szükséglettel elláthassam..."

109 3. Somogy közigazgatási intézkedései a forradalom tárgyi emlékei ellen Arra vonatkozóan, hogy ez a hivatali apparátus hogyan működött a hétköznapokon, legmegbízhatóbb adatokat a megyefőnöki iratokból nyerhetünk, amelyek 1860. október l-ig tartalmazzák a megye életére vonatkozó közigazgatási anyagot. Bár a ránk maradt anyag eléggé hiányos, az 1850-ben kelt iratok egyértelműen a megtorlások és az abszolutikus intézkedések légkörét tükrözik. Az osztrák kormány minden törekvése az volt. hogy a népből a forradalom és a szabadságharc minden emlékét kiirtsa. Alcmann báró. a soproni kerület katonai parancsnoka 1850. augusztus 12-i utasítása parancsot adott Kossuth és Bem még fellelhető képmásainak elkobzására.

110 Vizsgálatot indítottak a Kütahyá-ban élő magyar menekültek megsegítésére tervezett pénzgyűjtési akció ügyében.

111 Megindult a hajsza „a nép hangulatát különösképpen lázító módon befolyásoló, izgató" könyvek terjesztésének megakadályozására. Összeállították az üldözendő könyvek listáját, elrendelték a gyanús könyvkereskedések átkutatását, a felfedezett lázító könyvek beszolgáltatását.

112 Vachot Imre: A honvéd őrangyala című könyvével kapcsolatban Alemann úgy rendelkezett, hogy a megyefőnök a megye valamennyi könyvesboltját kutassa át és eljárásának eredményéről tegyen jelentést.

llj Egy kiragadott mondat Stephaits Richárd csurgói főszolgabíró jelentéséből jól szemlélteti a megye művelődési viszonyait is: „... a csurgói járásban csak azon egy könyvárus létezik, ki oly szomorú és szegény állapotban vagyon, hogy egyedül abc-s s imádságos könyvekkel a pór nép számára es kalendáriumokkal foglalkozik s a náláni vizsgálódásomkor