Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 2. Somogy vezető tisztviselői az önkényuralom szolgálatában

császáriak részére. 1852-ben pedig ő azonosította az elfogott Noszlopy Gáspárt börtönében.

100 Csorba Habsburg-hűségét befolyásolhatta az a tény is. hogy a család viszonylag későn, csak 1843-ban kapta meg a nemességet. A megye vezető tisztviselői között Hochreiter Ambrus törvényszéki elnök, későbbi megyefőnök forradalom ellenessége közismert volt. Jól jellemzi ezt a magatartást egy mondat a róla készült rendőri nyilvántartólapból: „anhánglich der Dinastie und Regierung". 1848 őszén. Jellasich támadása idején, amikor Hochreiter mint másodalispán megtagadta a nemzetőrség felszerléséhez szükséges pénzösszeg biztosítását, nyíltan hangoztatta: „malo quietam servitutem. quam turbulentam libertatém" (inkább akarom a nyugalmas szolgaságot, mint a zűrzavaros szabadságot).

101 Hochreiter másodalispáni tisztségét Czindery alatt is megtartotta. 1849 tavaszán Siklóssy Lajos nemzetőrszázados emberei elfogták, azonban mint egy Noszlopyhoz írt leveléből kiderül, rövid idő után újra elengedték. — „úgy látszik felügyelés reá nézve nem szükséges, mert bár mikor és bár hol törvényes felhíváskor megjelenni szoros kötelességének ismeri..."

102 Hochreiter érdemeire Sopronban is felfigyeltek. Törvényszéki elnöki kinevezése mellett az alábbi megjegyzést olvashatjuk: „Hochreiter Ambrus úr van kitűzve Somogy megye kormánybiztosának és főnökének az esetre, ha Tallián János úr a soproni főtörvényszékhez kineveztetnék... jelen körülmények között csak Hochreiter úr felelhet meg e nehéz feladatnak."

10 Ez a tisztviselői kar összetételében megfelelt a velük szemben támasztott legnagyobb követelménynek, a politikai megbízhatóságnak. Előfordult azonban, hogy vezető megyei hivatalnok forradalom alatti magatartásának kivizsgálását rendelték cl: Geringer vizsgálatot indíttatott Kacskovics Ágost megyei titkár és családja ellen, azzal a váddal, hogy az 1848/49-cs somogyi események idején a császári házat gyalázták. Kacskovics felesége és lánya a kaposvári nemzeti gárdának nemzeti színű lobogót ajándékozott, két fia pedig honvédként harcolt. Káros a császári kormányra nézve — írja a levél — ha a közhivatalokban olyan emberek viselnek tisztséget, akiknek előélete és hírneve nem makulátlan. Tallián megyefőnök haladéktalanul igyekszik megnyugtatni a felsőbb hatóságokat: „Kacskovics Ágostonban egy szelíd, jó gondolkodású, és hű jobbágya van az uralkodó háznak, fiait a sors vaskezc érte" ugyan, de ettől függetlenül a Kacskovicsokat „... szelíd, jó gondolkodású családok egyikének ismerik megyénk kebelében."

104 Úgy látszik Tallián megnyugtató- levele elég biztosítékot jelentett. Kacskovics Ágoston megmaradt hivatalában és patetikus köszönőlevelében fejezte ki háláját Talliánnak. Az említett eseten kívül nem is találjuk nyomát annak, hogy vizsgálatot indítottak volna a megyei vagy járási hivatalnokok valamelyike ellen. A feddhetetlen múlt. a politikai megbízhatóság bizonyítása döntő szerepet játszott bármily csekély hivatali állás elnyeréséhez. A szigetvári járás megürült scgédszolgabírói állására például kilencen adták be pályázatukat. Valamennyien igazolják a forradalom alatti „józan s jámbor" magaviseletüket. Sőt. egyikük. Gumbert István egyenesen Bach belügyminiszterhez intézi igazolásokkal és bizonyítványokkal ellátott kérvényét. Igazolja magát, hogy „wáhrend der verflossenen Revolutions-Epochc wcder an Majestáts-Verletzung noch an einem anderen gesetzwidrigen Vcrbrechen sich bcteiligtc". szinte kérkedve írja. hogy 1848 őszének vészterhes napjaiban élete kockáztatásával mentette meg Jellasics