Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 1. Az új közigazgatási szervezet létrehozása

Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósítása érdekében az országot öt katonai kerületre, a katonai kerületeket egyenként két-három, összesen tizenhárom polgári kerületre osztották.

63 Az október 25-i rendezet értelmében a végrehajtó hatalom a Magyarországon állomásozó birodalmi hadsereg főparancsnokának, valamint a polgári ügyek vezetésével megbízott császári biztosnak a kezében van. A hadsereg főparancsnokának hatáskörébe tartozik a rend és biztonság fenntartása, illetve azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyek a rendkívüli állapot bevezetéséből adódnak. Az uralkodó által kinevezett császári biztos (kaiserlicher Commissár) feladata az uralkodó által jóváhagyott politikai igazgatási rendszer magyarországi kiépítése, valamint működésének felügyelete. A katonai kerületek élén álló kerületi parancsnok (Distrikts-Commandant) volt a felelős a kerület nyugalmának biztosításáért, hatáskörébe tartozott a sajtótermékek ellenőrzése, mindazoknak a felelősségre vonása, akik az állam biztonsága ellen vétettek. A polgári ügyeket a katonai parancsnoknak alárendelt kerületi miniszteri biztos vezette, aki elsősorban a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó igazgatási ügyek végrehajtásáért volt felelős. A Figyelmező című lap 1849. november 20-i számában Vida Károly vezércikkben marasztalja el az új közigazgatási rend ama vonását, hogy a kerület legfőbb orgánuma a kerületi katonai parancsnok s hogy a miniszteri biztos neki van alárendelve. Ez az alárendeltség okozta, hogy a miniszteri biztosi hivatalnak elfogadásától „kitűnőbb capacitásaink idegenkednek". A polgári kerületek élén a kerületi főispán (Districtual-Obcrgcspann) állt. neki tartozott felelősséggel a megyék ügyeit vezető megyefőnök (Comitatsvorstand). A megyefőnök elsőrendű feladata volt. hogy megyéje politikai-igazgatási ügyeit rendben tartsa, felügyelje és ellenőrizze a beosztott hivatalnokok munkáját, ha hanyag magatartást, kötelességmulasztást tapasztal, hozza azt azonnal a kerületi főbiztos tudomására. Elrendelték a megyék járásokra történő felosztását, hangsúlyozva, hogy a járások kialakítása a lakosság érdekeinek és szükségleteinek megfelelően történjen, különösen érvényes volt ez a szempont a járási székhelyek megállapításánál. A járások élére járási biztost állítottak, aki egy segéd (Adjunkt) társaságában intézte az ügyeket. Közigazgatási tekintetben a legalsó lépcsőfokot a községek alkották. Az ideiglenes közigazgatási rendezethez csatolt szervezési utasítás 15. §-a megfogalmazta a rendszer tisztviselőivel szemben támasztott legfontosabb követelményt, a politikai megbízhatóságot. Eszerint: „A felkelésben compromittált vagy érzelmük miatt meg nem bízhatónak tapasztalt egyének, nem csak a megyei, kerületi és városi felsőbb hivatalokból, hanem alsóbb szolgálatokból is mint jegyzők, helységbírók, esküdtek, tanítók... azonnal elmozdítandók s helyeik jó érzelmű, becsületes, a császári kormányhoz ragaszkodó személyek által... betöltendők." Hogy az utasításoknak megfelelően minél gyorsabb, pontosabb munkára ösztönözzék a hivatalnokokat, a szervezési utasítás 16. §-a kimondta, hogy „a politikai közigazgatásnál leendő minden hivatalbeli alkalmaztatások egyelőre csak ideiglenesnek tekintendők", a véglegesítés után azonban „a szolgálati idő az ideiglenes hivatalviselés napjától fog számítani". A birodalmi centralizáció érdekében a bécsi kormány törekvése az volt. hogy a hivatalos érintkezés nyelve a német legyen, kitér erre a szervezési utasítás 13. §-a is illetve az 1850 júniusában kiadott Hivatalos ügykezelési utasítás