Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
IV. Segesd egyházi szervezetei (XI-XVII. század)
1296-ban az őrsi, a sasadi, a csíki, a keszi, a szentjakabi és a fehérvári tizedper során — az említett királyi egyházak plébánosai viszont bemutatták a veszprémi püspök kiküldötteinek — a ,kiváltságaikat felsoroló — okleveleket. így a per a kiváltságolt egyházaik plébánosainak győzelmével végződött. 1298-<ban folyt úm. kispesti tizedper is, amely — az érsek, a király és a királyné segédletével — ugyancsak a királyi egyház kiváltságainak a megőrzésével zárult le. A XIII. .század második felétől a királyi udvar — a korábban, így az 1269-ben eladományozott — kápolnák visszaszerzését támogatta. Vagyis, végső soron, mint a Csepel-szigeti, vagy a segesdi és a levelűi egyházaknál a papságot — a püspökkel szembeni ,— nyílt ellenállásra késztette.257 Ezek a perek természetesen igen gyakran kiújultak. így az ún. sasadi nagy tizedper, amely gyakorlatilag 1319—1400 között folyt. Ebben legalábbis 1319—1340 között a segesdi egyház, illetőleg a plébános is szerepelt. Az 1340-es évektől — nyilván a királyné hatására — a királyné káplánját, vagyis a segesdi plébános egyházát kivették a veszprémi püspök joghatósága alól. (A veszprémi püspök ugyanakkor a királyné kancellárja, s egyben koronázója is volt!) Viszont az ún. tized- perhez tartozó egyházak is megnyerték a „százéves” pert. 1391-től őket az esztergomi káptalan főhatósága alá helyezték.258 Az esztergomi káptalannak 1397-ben tartott visitatiója szerint — az érsek joghatósága alatt álló exemptus egyházak között Segesd, valamint a hozzá tartozó Arany as, de Nagh Komár, Galambok, Apczya Vásárhely. . . Leweld, Pápa.. . természetesen Buda, Pest, Visegrád, Pathak (Sáros), Lamper- zaza, Wyhel. . . .(vagyis ahol általában királyi, királynéi udvarházak voltak!) szerepel.259 1449-ben, majd 1464-ben már — pápai megerősítéssel — sorolják fel ezeket az exemtus egyházakat, plébániákat.2™ A pápa ez időre .már — az ,ún. lelki gondozás terén meglévő — püspöki joghatóság alól is kiveszi a király, királyné régi kápolnáit, egyházait. Ezért értjük meg azt is, hogy 1495-ben a segesdi plébános — több társával együtt — miért nem jelenik meg a Veszprémben tartott püspöki zsinaton. Hiszen őt és „társait” is az 1464-es pápai oklevél mentesíti a veszprémi püspöki zsinaton való megjelenés alól! Nekik az esztergomi érsek zsinatán való megjelenés volt a kötelező! Jól látszik viszont, hogy a veszprémi püspök pedig „minden időben” megpróbálta főhatósága alá vonni ezeket az exemptus egyházakat, köztük a segesdit is. Hiszen itt jelentős anyagi, tízedbevételi részesedésről is szó volt! Valamint a királyi, királynéi egyházak, kápolnák lelkészéinek jövedelmi viszonyai is jobbak voltak. Ez pedig országos viszonylatban is kiemelte őket az alsópapság hétköznapi sorából. így a legrégebbi időben, a XI—XII. században ezek a papok tizedbevételeiket nem osztották meg az egyházak fenntartóival, viszont a bevételek minden neméből teljes részesedést kaptak. (Valószínű, hogy az exemptus egyházak tizedeiből az esztergomi érsek, magyarországi egyházi legfőbb patrónusük is részesült!) Végső soron a segesdi királyi, királynéi 71
