Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

II. A segesdi királynéi ispánság a források alapján

április 11. után pár nappal Kálmán herceg Segesdre érhetett, ahol a királyné (s így a királyi család is!) tartózkodott volna. Május 18-ra már IV. Béla és Kálmán, mindketten Zágrábba értek.' *

Nézzük magát a forrást, Rogeriust i7'1 „Kálmán herceg pedig a sereg egy másik oldalán eredt útnak, és éjjel-nappal váltott lovakon, megeresztett gyeplővel sietett a már említett Pest felé, a dunai révhez, nem is az országúton, amelyen a magyar nemzet bukdácsolt, hanem úttalan utakon ... az üldözők megérkezésétől félve ugyanis azonnal átkelt (Pestnél!) egyedül, és Somogyba futott egy bizonyos helységig, amelynek Se- gesd a neve . . . Innen is továbbsietett azonban Dalmáciába, ahol meghalt ...” IV. Béláról — Frigyestől való kiszabadulása után — azt írja Rogerius:"’ ,, ... a király ezek után ahogy csak tudott, sietett a királynéhoz, _ aki tőle nem messze volt. A királynéval együtt késedelem nélkül a császári udvarba és a római kúriához küldte segítségért István váci püspököt ... ő maga pedig Segesd környékén időzött azokkal együtt, akiket maga köré nyűjthetett.” (4. ábra)

A forrással szemben valószínűbbnek és logikusabbnak látszik Kris- tó Gyula véleménye. Rogerius Segesddel kapcsolatos említései ettől persze nem válnak kétségessé. Magam csupán az „ott-tartózkodásokban” vélek Rogeriusnál némi időzavart felfedezni. Ugyanakikor Kálmán herceg, a király és a királyné (a királyi család?!) segesdi tartózkodása azt is jelenti, hogy a Hadiút mellett fekvő Segesd egy megerősített, jól védhető királyi udvarházzal, akár várral is rendelkezhetett, ahol az úttalan utakon menekülő herceg is biztonságban érezhette magát, és hosszabb- rövidebb időre megállhatott.7<i Maga IV. Béla is híveivel együtt egy biztonságosabb, a felvonulási (Hadiútba) eső „gyülekezési állomásnak” használhatta kedvező stratégiai és egyéb helyzeténél fogva az ideig, amíg a királyt üldöző tatár sereg Dél-Dunántúl felé nem vette az útját. Ilyen stratégiai állomás lehetett még Bélavár is, ahol az Árpádoknak jelentős földvárral, az ún. Béla várával erődített udvarhelye létezett.7'

Mi erősíti ezt a feltevést? Azok az oklevelek, amelyeket IV. Béla később, a tatárak kitakarodása után, Segesdről, illetőleg környékéről adott ki. Az első rögtön 1242-ből való, amelyben a toptliczai apát és a glin-aiak közötti határügyben intézkedett. Itt szerepel D. in Segust, a d. inc. 1242. r. a. octavo keltezés.78 A másik már apud Segusd (Segesd mellett) kelt 1244. október 5-én.79 1255-ből és 1260-ból a közeli Csurgóról keltezett oklevelét ismerjük IV. Bélának80 Ez a Csurgó szintén egy várral erődített királyi udvarhellyel rendelkezett. Ebből fejlődött ki a későbbi jelentős egyházi központ, johannita ispotályos székhely és a segesdi városjogokkal rendelkező mezőváros,81

1263 végén ismét Segesden tartózkodott a király, mivel december 6-i kelettel innen adott ki egy fontos oklevelet,82- amely a zalavári monostor zalawari földje _mellett fekvő Burulfeulde 1 nevű földjén a letelepedni akaró szabad emberek számára la letelepedésre engedélyt ad, a terragium illő módon való megfizetése mellett. 1268—70. körül, január 2—7. között keletkezett Segesden az utolsó — általunk ismert — IV. Bélával kapcsolatba hozható oklevél.80 Vagyis, IV. Béla király —hat hosz30