Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
rámiákkal, kályhaszemekkel, fémtárgyakkal, fegyverekkel, állatcsont- anyaggal, idomtéglákkal, faragott kőanyaggal.571 (18. ábra, 3—32. kép) c) A .segesdi .váVGjsfeUárás régészefti leletei 1. Építészeti emlékek: téglák és '1 faragott kövek572 Az öt esztendőn keresztül folytatott segesdi kutatásaink során az Árpád- és középkbri vár területén (ahol több építészeti emlék is állt!), valamint a mezőváros területén nagyobb számban találtunk tégla, illetőleg kőanyagot. ,Mindkét területen a középkor előzményeként római téglaanyag i's előkerült. A Várhegyen, a középső, víztorony menti szakaszon mészbe dobált római téglamaradványok jutottak a felszínre. Mindkét területen igén nagy számban került a napvilágra a sima, vörös színű, jól égetett, kisméretű tégla (19,5x9,5x5 cm, 20x10x6 cm, 22x11x5,5 [—6,5 —7 cm], 23x10x7 cm), ,a normál méretű (25x11 [-—12] x5 [—5,5—6] cm), a normál szélesebb (22x15x6 cm, 25x15x7 cm), a középméretű (27x14,4 [15—17] x6 [—6,5—7] cm), a legkeskenyebb, hosz- szú téglák (27x11x5, 29x12 [—13] x6 cm), valamint a nagyméretű (29x16x6,5 cm 30x14x5 [—6] cm, 31x14,5x7 cm, 34x16x6 cm) és az ún. padlótéglák (20x20x4 cm, 25x21x6 cm, 25x18x5 cm). A megközelítőleg 7—8 méretet mutató, vöröses, jól égetett tégla kisméretű és az ún. normál típusában 'szerepelt ,több túlégétett, kék és zöldmázas tégla is, valamint ugyanezekben a félköríves dísszel ellátott típusok. Az említett téglatípúsok valamelyike nem kötődött kizárólagosan egy-^egy épülettípushoz. Például, ha a legj'obb rom állapotban előkerült gótikus épületet nézzük, akkor az építmény É-i fala általában a normál méretű {25x11x6 cm-es), míg a Ny-i fala középméretű (28x15x6 ernes),573 a D-i fal pedig nagyméretű (32x15x6 cm-es) téglákból készült. Tehát egy azonos időszakban épített gótikus épület alapjaiban is legalább 3—4 méretű, de jobbára azonos égetésű téglafajtát találhatunk. Ugyanakkor, mivel az épület falazatában nagyon sok téglatörmelék, féltégla található feltételezhetjük, hogy egy korábbi téglaépület téglájából épült.'’74 A középkori épületek habarcsba rakottak, míg a török koriak általában agyagba rakottak, illetőleg az ún. paticsos technikával készültek! Nagy Gergely építészmérnök megfigyelése szerint az 1985-ben feltárt templomépület, plébániaépület stb. alapvetően felhasznált téglaanyaga a gótikus kúria téglájával egyezik meg. A felületi csíkozások is egy kézre valla,nák! Úgy tűnik, mintha az agyagot a formában •—• a kiégetés előtt — kézzel simították volna el! Vagyis a téglaépületek alapján a középkorban (gótikus időszakban!) egy nagy átépítést kell feltételeznünk. Ehhez részben a római kor, illetőleg az Árpád-kori téglaépületek téglaanyagát használták fel. A különböző méretű téglák mellett az ún. keskenyebb, hosszabb típusú tégláhat használták. Az utóbbi típusoknál figyelhető meg jobbára az említett felületi csíkozás, amely az egy műhelyben való készülést valószínűsíti! Mint ahogy ugyancsak ,egy téglaégető-műhelyben készülhettek a mezővárosi ásatási területünkön előkerült, ún. idomtéglák. Ezek jellegzetes formái a 140
