Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
nem határozható — összefüggő falszakaszok tartottak É—D-i és Ny— K-i irányban. Egy Ny—K-i irányú falmaradványtól (mintha a temetőt záró téglafal maradványa lenne!)5® D-re Ny—K-i tájolású, koporsómaradványt mutató, részben bolyagtott sírok csontvázai kerültek elő. A domb legdélibb peremén — kiszedett, párhuzamosan Ny—K-i irányba futó — falkiszedések falakat, egy, a temetőhöz tartozó egyháznak, a templomnak a falait jelezték. Ezek a falmaradványok — a környékén feltárt párta, párizsi kapocs, pénzleletes, Ny—K-i tájolású sírok alapján — eddig a XIV—XV. századra datálhatok! (6—9. kép) Vagyis, az 1984-ben feltárt XVI—XX. számú szelvényben, illetőleg a 8—14. kutatóárokban előkerült gótikus épület maradványa, és a megtalált számos objektum nagyon fontos építészettörténeti következtetés levonására adott lehetőséget. Kiderült, hogy a gótikus curia összefüggő falazatának belső része (9,7x8,6 m) teljesen merőleges, míg kívül egyenetlen. Ez azt jelenti, hogy a kiásott pincegödröt belülről falazták. A gödör mérete az épület vonalának a mélretével egyezik meg! A pincét határoló alapfalak az érintetlen agyagrétegbe mélyedtek. Viszont, három fal különböző méretű! Az alapjaiban legmélyebb nyugati falban egy határozott vonalú — a teljes falazatra hosszában végigfutó — hézag figyelhető meg. Ezt beszámítva, a fal csakúgy, |mint a két, rá merőleges fal is, 87 cm szélességű! (Feltételezhető, hogy ez a 30 cm-es többlet már más ütemű hozzáépítés!) (19—21. ábra, 4—5. kép) Az épület szerkezete hosszanti elrendezésű. Rendszerében a hosz- szanti főfallal párhuzamos gerinc dominál. Ezek a falak hordták a terheket is! Valószínű tehát, hogy az előkerült kőkonzol 20 cm-es átmérőjű, faragott része ezekbe a, falakba volt „befogva”, és erre támaszkodhatott a fagerenda. (Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy egy ilyen méretű kőkonzolra nemcsak egy közvetlenül felfekvő fagerenda kerülhetett! Amennyiben igényesebb megoldás készült, úgy a csatlakozás két vagy három ékgerendával architektonikussá is válhatott. Különösen, ha a fagerendavégeket díszesre faragták!) Ennek a konzolos helyiségnek a belső magasságát (az emberi magasságot alapul véve!) 2,4 m-nél magasabb lehetett! A pincében 5, különböző formájú gabonaverem került elő, célszerű elrendezésben. Ennél az elrendezésnél törvényszerű, hogy közöttük Ny—K-i és tőlük Ny-ra É—D-i irányban „közlekedőterület” is volt. Mégis, a déli falazat Ny-i sarkánál jutott a felszínre a teljes épségben megmaradt pincelejáró falazata, amely nem olyan fundamentumszerű, erős habarccsal készült, mint az épület alapja, hanem agyagba rakott téglafalból! Ennél fogva ez a lejáró később épülhetett! Valószínűleg —- a nagy terhek miatt fellépő süllyedések elkerülése végett — csupán a ház megépülte után készült el! (19. ábra, 4—5. kép) Megmaradt az élére rakott téglából épített utolsó lépcsőfoka is. Ez adta meg a pince alsó síkját, az ún. járószintet! A pincelejáró két partfala között azonban csupán 1 m széles területrészt alakítottak ki. így ez csupán egy ember számára alkalmas lejáró volt. De már gazdasági forgalom lebonyolítására alkalmatlan lehe133
