Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

Noszlopy Gáspár a buzsáki eset kapcsán rendkívül nehéz helyzetbe került. A megye földbirtokosainak többsége a földfoglalásokkal szemben „erőhatalmat kívánt" és Noszlopyt ezért gyengének, élnézőnek sőt vezetésre alkalmatlannak kiáltották ki. Kossuth, de Szemere is erélyt, rendet, a hátország teljes biztonságát — nem beszélve a polgári magántulajdon védelméről —, várta Noszlopytól. Ahogy májusban a paraszti földfoglaló mozgalom elterjedt, úgy néhány nap alatt a megyét elborította volna. Noszlopy bármennyire is szívén viselte a paraszti tömegek sérelmeit, a szabadságharc érdekében a törvényes utat betartatta. „Ha igazságoisak aka\runk lenni, meg kell vallani, hogy nincs az országban megye, ahol az aristocvatia olly mértékben gyakorolta volna úrszéki gonoszságát, mint Somogyban. Innen van tehát, hogy a nép bujtogatások által, ha felette őrszemek nem állanak, könnyen tévútra vetemedik. A nép megnyugtatására tehát az úrbéri viszonyoknak törvényhozás általi kiegyenlítése fő tekintetet igényel."

111 Valamennyi szolgabírónak Noszlopy azért június 7-éin elrendelte, Ügyeljenek arra, nehogy egyesek a népet „ . . . communisticus vagy bármi más irányban különösen foglalási vágyra lázítsák." Aki ezután „ ... másnak magán jogát sérti, nevezetesen erőszakos legelőfoglalók, erdőrombolók s más félék ha alkalmatosak, katonának fognak állítani." Akik erre nem alkalmasak és a bűntettük bebizonyosodott börtönbe kerülnek.

118 Érdemesnek tartjuk megemlíteni a teklafalusiak folyamodását június l-jén: „Mind azon által az uraság pedig hajt bennünket még mai napig szüntelen robotra, mely dupla teherviselést a szegénység által kiállani képesek nem vagyunk, mert kéntelen vagyunk napszámba kenyerünket keresni és a házi funduson kívül, se föld, se rét, se fajzás, se legelőnk, egyszóval semmiünk nincsen és mégis a házi roboton kívül a faizás és legelőnkért különösen kell robotot szolgálni/"

m Noszlopyt a törvényes rend, a szabadságharc összérdeke vezette és ezért kénytelen volt a földfoglaló jelenségekkel leszámolni, ha bizonyos fokig azokkal egyet is értett. A megye köznemessége, de maga a kormány is ezt várta el tőle. 14. A megye védelmében Noszlopy megbízatása szerint nemzetőr őrnagyként teljhatalmú parancsnoka és elöljárója volt a megye nemzetőreinek, népfölkelőinek. Az ő vállain nyugodott a parancsnokok kiválasztása, az egységek felszerelése és a kiképzése is. A marcali járásból való első zászlóalj, Kiss János őrnagy parancsnoksága alá tartozott. A parancsnoki keretet Kiss május 7-én kérte és Noszlopytól érdeklődött, hogy a régi tisztviselőkből álljanak-e, vagy „az újakbul is vállalhatnak tisztséget a nemzetőri századokban?".

120 Noszlopy helyesen az „újakat", a fiatal tisztviselőket ajánlotta. Később május közepén ez a zászlóalj a harmadik sorszámot kapta. Május végén Kiss őrnagy mellé Szalmássy Antal századost segédtisztnek, „Noszlopy Gáspár megyei vezér mellé Noszlopy Antal őrnagyot és Sik-