Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
még nagyobb kára származott a liszóiak legeltetéséből. Június elején két hétig mintegy 90 helybeli lakos a földbirtokos 140 holdnyi legelőjét használta és az első kaszálást is lehetetlenné tette. Az uradalmi ügyész szerint a földbirtokos kára 3552 Ft. A liszóiak között már gazdagabb parasztok voltak a kezdeményezők. így Hosszú Baligáts József, Kotnyek József és Böjti Gyura, akiknek napszámosai is részt vettek a legeltetésben. A földbirtokossal a liszóiak már korábban is összeütközésbe kerültek, ezért Noszlopy a szolgabírót a rend gyors helyreállítására utasította. Csonka szolgabíró rövidesen június 16-án letartóztatta és kihallgatta a vezetőket. A kihallgatás után a falusiakat kártételre kötelezték. 115 Noszlopynak a legnagyobb megrázkódtatást 1849 nyarán a buzsákiak okozták. Maga az ügy május elején kezdődött, amikoris Jankovich István földbirtokos rétjének, illetve szántóföldjének egy része vitás volt. Noszlopy Antal visszaemlékezésében azonban mást állított. Szerinte a földbirtokos bujtogatása révén kezdődött az anarchia azért, hogy Noszlopy Gáspárt a kormány előtt lejárassák. Ezt már akkor, a kihallgatott vezetők is megcáfolták. A helybeli elégedetlenség vezető alakja Kara Imre (30 éves, apja negyedtelkes jobbágy) volt. Kara korábban mozgó nemzetőr volt és május elején részt vett a megye felszabadításában. ,,Haza jövetelétől fogva, nincs ember ki parancsolni, vagy foglalásra terjesztett hírektől letartóztatni (tudta, avagy, merte volna. Sőt úgy áll elől, hogy a kormánybiztos úr, úgy adta elő a dolgot, hogy nincs határ, ki mit akar azt tegye sajátjává." Kara, Noszlopy Antal kormánybiztoshelyettes május 24-i erélyes hangú leveléhez azt a kommentárt fűzte, hogy „nem kell elhinni, hogy a kormánybiztos úrnak a tudósítása volna. Csak ráfogják!" Noszlopy Gáspár távollétében testvére gyors nyomozást és letartóztatást rendelt el. Az izgatást és a rendzavarást Noszlopy Antal hazaárulásnak minősíttetve, a községbelieket vésztörvényszékkel fenyegette meg. A helység jegyzője népgyűlésen azután ezt a kormánybiztosi levelet ismertette. A falusiak további ellenállását jelezte, hogy a gyűlésen alig jelentek meg. Viszont elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy „ők bajt nem tettek, maguk tulajdonába tették, azért a jelentésnek el kell maradni." Mindezek után május 28-án délután harmadszor hajtották ki az uraság ökreit a legelőről. Másnap, amikor Jankovich béresei szántani akartak néhány buzsáki fellázítva az egész falut, megfutamították őket. Ezek után Doppelhammer Ede hadnagy parancsnoksága alatt a kormánybiztos június 3-án egy szakasznyi katonát a község lezárására vezényelt. Másnap Fonyó János pandúr őrmesterrel huszonegy pandúrt is Buzsákra vezényeltek. Bán Gáspár főszolgabíró a reggeli órákban a lakosságnak kijelentette, hogy amíg „egy vádlott lesz, akit a helység elembe állítani nem tud, mert én érette egy katonát sem küldök, addig Buzsákból a katonaság távozni nem fog." A község három napra a katonák ellátásáért így is 111 Forint és 27 krajcárt fizetett. A főszolgabíró intézkedése hatásos volt, mert aznap 7 főt letartóztatott és kihallgatott. Közülük ötnek fél, kettőnek pedig negyedtelke volt. Noszlopy Antal visszaemlékezés szerint a Kaposvárra bekísértek rövidesen bíróság elé, a fővárosba kerültek. 110
