Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

eí."

105 A bukogátiak hasonlóképpen jártak el birkalegelőjük visszaszerzésében. Kilenc éíve az uraság a jogos legelőjükről elkergette őket és még mintegy 50 holdnyi erdejüket is kivágatta. Most elérkezettnek látták az időt sérelmeik orvoslására.

106 Az andocsiak és a bálványosiak pedig a legeltetést kezdték meg. A gerézdi lakosok a faizás körüli sérelmeiket adták elő. A legtöbb bölcsességet társai között a torvaji földbirtokos, Gotthard István tanúsította. A korábbi földbirtoklási törvénytelenségeit az alispáni döntésre bízta és eltekintett a kártérítéstől is, ha azután nem háborgatják. A község lakói pedig kötelezték magukat a törvény tiszteletére.

107 Noszlopy tudta, hogy a Szemere-kormány hibájából az úrbéri szolgáltatások maradványainak a megléte, tisztázatlansága, va

1

.amint a földkérdés megoldatlansága összeütközésre ad alapot. Ekkor a falusi parasztmozgalmak a forradalmat, a kormány munkáját balról veszélyeztették. Ezért a kormány és a megyei kormánybiztosok sietve felszámolták a mozgalmat. Közben a kiváltó okok rendezésére nem került sor. A nép kívánságának többsége úrbéri vonatkozású volt. A robotoltatás megszüntetését, valamint az egyéb feudális szolgáltatások felszámolását látták elérkezettnek. A kaposvári első népgyűlésén az egybegyűltek például a borkimérés jogát követelték. Ennek szabadságát Noszlopy kilátásba is helyezte. A Kossuthhoz küldött jelntésében május 4-én Noszlopy ezt már jelezte. Ezek szerint az andocsiakat, a bálványosiakat és a kerekieket május 20-a körül sikerült a szolgabírónak a borkimérésről lebeszélni.

108 A gerézdiek, a gamásiak és a csornaiak is hasonló helyzetet teremtettek.

109 A csornaiak június l-jén Noszlopytól a következőket kérdezték, melyre miheztartás végett választ is vártak: „A legelső felkelés alkalmával a név azt a hírt hozta, hogy T. Cz. Kormánybiztos Űrnak szónoklatából azt értették, hogy szabad minden helységnek egész esztendőt által bort áruitatni, de ezt mi nem hivén, azért kérdés nélkül bele vágni nem is bátorkodhatunk, ámbátor a nép zúgolódik, hogy sem az uraság haszonbérlője, sem a helység bort nem áruitat, tehát áruitasson a helység, mert bor nélkül jelen erős munka idején nem lehetnek, vidékre küldözni pedig időtöltésbe kerül."

m Noszlopy válasza az országos rendelkezésekkel megegyezően, elutasító volt. Több község a hivatalos utat választotta és a megyei bizottmányhoz fordult. Már a május 14-i bizottmányi gyűlésen Tótszentpál (ma: Somogyszentpál) község kérelmével foglalkoztak. A kérvény szerint a földbirtokos négy évvel korábban a rendezéskor a legelőjüket vizes, ingoványos területre cserélte. Most ezt kenték vissza."

1 A június 12-i gyűlésen Gál György batéi földbirtokos a községbeliek önkéntes foglalásainak kivizsgálását kérte.

112 Július 9-én a főszolgabíró a törökkoppányiak réthasználatának a vitásságát kivizsgálni és az erőszakosságának a meggátlását kérte.

113 Június elején az iharosberényiek és a liszóiak az Infcey földbirtokossal kerültek összeütközésbe. Az iharosiak legelőt foglaltak és négy napig a korcsmáitatást végezték. Noszlopy utasítására Csonka szolgabírónak sikerült a rendet visszaállítatni.

11 •'' A szolgabírónak bevallották, hogy ezekre a „törvénynek ferde felfogása vezette őket". Inkey Józsefnek