Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
foglalások előfordultak, azok enyhe megtorlását emlegette. 72 Hasonló vádaskodásokat szedett össze Muyszer József képviselő, barcsi plébános is. Rövid idő alatt „Somogy a legnagyobb zavarba keveredett és Noszlopy erélytelensége idézi ezt elő, így tehát ő onnét mindenáron elmozdítandó" — javasolta Szemerének. Noszlopy helyébe Mérey Józsefet kell szerinte kinevezni, akinek első teendője egy új tisztviselőkar létrehozása lenne, mivel ismeri a megyei viszonyokat, a „ .. . nép pedig majd meghunyászkodik". Muyszer képviselő mondanivalójának lényegét, a reakciós tábor célját utoljára hagyta. „Noszlopy pedig az esetre, ha Főispán lesz kinevezve, minden ;ürügy 'nélkül elmellőztethetik. Az már magában elég ok, hogy kormányozni nemi tud. Ha a (kormány méltányolni akarja vállalatját, van elég módja az Ifjút valami hivatalra juttatni." Mindezt Muyszer még azzal is tetőzte, hogy később névtelenül a Márczius Tizenötödike hasábjaim megtámadta. A feljelentő levelekben természetesen voltak kisebb, elfogadható észrevételek. Ezeket Noszlopy sem tagadta, amikor Szemerének a földfoglalásokkal szembeni fellépésének a nehézségeiről és a mérsékelt intézkedések okairól beszámolt. Szemere Bertalan június 16-án, Hunkár Antal veszprémi főispánt bízta meg a Noszlopy elleni vádak vizsgálatával. A „vádpontok" elsősorban a két feljelentő levél alapján álltak össze. Ezekre Szemere gondos kivizsgálást kért. Szemere a somogyi kormánybiztosra elsősorban a parasztmozgalmak miatt neheztelt. A Hunkárnak küldött vizsgálódó leveléből azonban előre kitűnt, hogy Szemere Noszlopyt ellenfelei feljelentései alapján, a „kormánybiztosi állásától elmozdíthatónak nem vélte."''' „Noszlopy Gáspárnak \a \somogyi népet, Imiként az kétségkívül önnek is tudomására van, figyünk ímelletti tömegestül felkelésre fellelkesíteni s azzal az ellenség iirányában hatályosan s szép [eredménnyel fellépnie is sikerült." 75 Szemere ezzel a vizsgálódás alaphangját tulajdonképpen megadta. Különben Hunkár Noszlopyról azt írta, hogy „senkivel semmit sem közöl... Ö nem a törvények ösvényén kormányoz, hanem mindent maga tárgyal." Ezután több, — szerinte — elhibázott intézkedését említve, Noszlopyval kapcsolatban rosszindulatú következtetésbe bonyolódott. Szigetvár felszabadítását és a császáriak megyebeli kiűzését megemlítve megjegyezte: „A jó akarat tehát Noszlopyban nem hiányoz — hanem a szolgabírói alárendelt állásából felvergődni még nem tudva, egy \megye kormányzására elégtelen, tudatlan és igen gyanítom, hogy csak azért kívánt mindent maga eszközölni, misz&rint népszerűséget nyerve az országgyűlésre képviselőül megválasztasson." 76 Hunkár is Méreyt látta volna szívesen a főispáni székben. A Noszlopy ellenes vizsgálódást Szemere június végén lezárta és elintézettnek tekintette. A vádak túlnyomó többsége igaztalan volt. Az alacsony hivatali posztból és vékonyka vagyonból felemelt kormánybiztos a tekintélyes vagyonú földbirtokosokat irritálta, nem beszélve a forradalmi álláspontjáról. — A lejáratás személye és elvbarátai ellen azonnal megkezdődött. A konzervatív és tekintélytisztelő, a reakciós „alkotmányvédő" és a bigott klerikális összefogott, hogy a szerintük „elégtelen, tudatlan" kis szolgabírót félreállítsák, illetve elbuktassák. A katonai és politikai helyzet ezt azonban
