Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

Noszlopy — és ez a feudális tekintélyeket tisztelő megyében merész dolog volt, földbirtokosokat és papokat tartóztatott le, ha az áruló szerepük bebizonyosodott. A május 14-i bizottmányi ülésen, amikor érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették, a köszöneteket szerényen hárította el. „Ö azzal, amit tett, csak polgári adóját fizette be honának, s emert merénye a nép lelkesült elszántsága nélkül célt vesztett maradandóit" — volna.

68 Noszlopyt 1849 júliusában, augusztusában még így is bőséges csalódás érte. Ahogy a megyét elhagyta és ahogy táborába a katonai vereségekről a hírek érkeztek, úgy szöktek el az urak és a vagyonosabb tisztviselők mellőle. Veszprémig az ún. „Űri csapatszázad" létszáma fokozatosan csökkent. Amikor lehetővé tette, hogy mindenki szabadon döntsön a további sorsáról, csak a forradalmár fiatal értelmiségiek és a szegényebb tisztviselők mentek Komáromba harcolni. Amikor megtudták, hogy az osztrák „csak a legfőbb embereket keresi. . . erre aztán azok az urak, akik eddig velünk jöttek — szépen hazatértek" — emlékezett vissza Dömény József.

69 Noszlopy kormánybiztosi munkáját Antal testvérével — aki állandó helyettese volt — megosztotta. Május 4-én fivére segítő munkájáról a Kossuth Lajosnak küldött jelentéséiben már beszámolt. A kiszélesített főispáni jogkört élvező kormánybiztos az állandó bizottmánnyal igazgatta a megyét. Amikor a bizottmány nem ülésezett, Noszlopy gyakorolta a hatáskörét. Noszlopy Gáspárt távollétében helyettese, illetve az első alispán helyettesítette. A rendkívüli történelmi, katonai helyzetben a kormánybiztos a népfelkelés szervezésében teljhatalommal rendelkezett. Noszlopy Gáspár a szabadságharc dél-dunántúli biztosítására a kormánybiztosi megbízatását a kormánynál szélesíteni, illetve konkrétabbá óhajtotta tenni. Kossuth, illetve hatáskörébe Szemere Bertalan is Noszlopyt közvetlen instrukciókkal látta el. Noszlopy kormánybiztosi intézkedéseire Szemere május 9-én mint miniszterelnök, másnapi levélben pedig belügyminiszterként hagyta jóvá a Somogyban történteket, illetve adott utasítást. Május 24-én Szemere újabb levélben válaszolt arra a jelentésre, melyet Noszlopy Antal Debrecenbe vitt. Ebben a környező felszabadult megyékkel való kapcsolattartásra és együttműködésre hívta fel a figyelmét. „Folytassa ön, kit a bizalom oly lelkes nép élére helyezett, kitűnő feláldozással dicsérete működését. . ."

70 Maga Kossuth is Noszlopyt energikus embernek tartotta és Szemeréhez június 25-én ezt írta: „Szidd meg és nyírd körül a polgár adminisztráció körüli proconsuloskodását, de kérlek ne zsibbaszd el hatását."

71 A Noszlopy elleni sajtótámadást a névtelen és névvel írt írásos feljelentések jóval megelőzték. Záborszky Imre képviselő június l-jén Szemeréhez írt levelében a Noszlopyval szembeni vádakat felsorolta. Elsőként szerepelt a népgyűlésen történt tisztikarválasztás, melyből szerinte az intelligenciát kihagyták. Egyrészt Záborszky Noszlopy gyengeségét hangoztatta, másfelől amikor a Balaton és a Sió mentén föld-