Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

nak az utakba hordásával, gödrök ásásával, utak keresztül árkolásával, erdők levágásával sat. az ellenséget hadi működéseiben akadályoztassa. 6-szor: A hazaárulókat, szabadság ellen bujtogatókat, elfogják: s Perczel Tábornok úr megérkeztéig fogva tartsák: halálos büntetés alatt azonban tiltanak a törvényes elítélés nélküli kivégzések, rablás, gyújtogatás — úgy szinte az — ^osztrák császár 'megbízottja által a név választás mellőzésével kinevezett törvénytelen tisztviselőknek minden további engedelmesség."1 A kis csapat Baján, április 18-ig tartózkodott. Közben Noszlopy egyenruhákat, két tisztit és több legénységit varratott. Noszlopy Antal szerint veres haj tokás, kék pitykés dolmányt és veres zsinóros nadrágot készíttetett.-'' Noszlopy Gáspár miközben a ruhák elkészülésére várt, Dunán az átkelésre alkalmas környéket felderítette. Április 19-én déli 12 órakor Bajánál, Kishuja halászkunyhójánál szélvészes időben tekervényes szigetek között a dunántúli parthoz értek és az ún. Nyéki szálláson megpihentek.-'

1 A térképen kijelölt útszakaszon a „hazához hűtlen egyének" miatt csák az éjszakai órákban, főleg az erdőkben haladhatták. Baranya szélén az óvatosságuk ellenére 50 vasas német és 25 pandúr üldözte őket. A napi 4—5 órai alvás, az erdőkben való bujkálás és az állandó idegfeszültség az idegrendszerüket kikezdte. „Voltak pillanatok, midőn alig hivők, hogy kedves szülőföldjüket megláthassuk. Mi reám nézve ki előre számot vetek magammal, s jól tudom, hogy a hazafiság áldozattal jár, csak annyiban bírt hatással, amennyiben a szerencsétlenség esetében hazámnak jövendőre leginkább használhatási térről lettem volna megfosztva" — írta május 4-én Noszlopy Gáspár Kossuthnak.

25 Szerencséjükre a hazaárulókból jóval kevesebbel találkoztak, mint azokkal, akik a magyar szabadság ügyét támogatták. Mórágy község határában rakták ki az első falragaszt és néhány óra múlva már a szomszédos falvak lakói keresték fel őket. Megható volt Véménd község ragaszkodása, akik vendégül látták őket. Mágocs, illetve Baranya—Tolna határába érve, a szülőföld közelsége leírhatatlan izgalmat vett rajtuk. Sietve elvezettették magukat Somogy határaiig. Talán ma színpadiasnak hangzik, illetve látszik a kép, de a XIX. század hazafias emberének természetes volt, hogy „térdre omolva csókoltuk a földet, mely szülött megyénk határszélét képezé" — emlékezett vissza Noszlopy Antal.

2lJ Berkibe érve, április 24-én az esti órákban felkeresték Csányi László gyámfiának, Schmidegg Kálmán gróf kastélyát. A házigazda még a magyar táborban meghagyta a két Noszlopynak, ha arra járnak mindig kapnak bőséges ellátást és szállást. A gazdáját és hazáját megtagadó ispán azonban ajtót mutatott nekik. Itt is a szegény falusi lakosság osztotta meg velük az élelmét. A berki erdőben fegyvereiket és egyenruháikat elásták. Elosztva a falragaszokat, a megfelelő utasítások és a jelentkezések helyének kijelölése után, Noszlopy Gáspár csapatát szétosztotta. „A társaság már csak 5 személyre olvadt le, ezekből állott: Noszlopyak, Kablár, Körmendy és egy gombai szabó, Nagy József nevű önkénytes közvitézből."

27